Megérkezett a The Rasmus sötét korszakának második lemeze.És nem kell aggódnunk, hiszen a madártollak továbbra is ott vannak az énekes hajában. És büszkébben viseli őket, mint valaha. A zenéjük azonban már hagy némi kívánni valót maga után. A legutóbbi albumuknál említettem, hogy kicsit depressziósra sikeredett és nagyon az Emo-hoz közelít. Hát ez most sincs másként. Gondolták, ha egyszer bejött, bejön mégegyszer. Azonban elég rosszul gondolták. Ugyanis nem aratott túl nagy sikert a lemez.

Érzékelhető, hogy próbálták elvinni a zenéjüket más irányba, de sajnos rossz irányt választottak. Vagy ha az irány jó is volt, de valahogy még is elcsúsztak. Úgy érzem nagyon érőlködnek ezen az albumon, hogy kihozzanak valamit belőle. És próbálnak nagyon kemények és elvontak lenni, de egyszerűen nem jön át. Nem tudom őket komolyan venni.

Tracklist:

01 Shot
02 Night After Night
03 No Fear
04 Lucifer’s Angel
05 Last Generation
06 Dead Promises
07 Immortal
08 Sail Away
09 Keep Your Heart Broken
10 Heart Of Misery
11 Don’t Let Go

Nem tudom egészen jól megmagyarázni, mért érzek így velük kapcsolatban. Hogy mért nem tudom komolyan venni őket. Úgy érzem túlzásba vitték. Túl sötétek és kemények akartak lenni, pedig ők nem ilyenek. Egyébként egész jó dallamokat találtak ki sok helyen, de valahogy mégis elrontották a számokat. Azért nem mindegyik lett olyan rossz. Amiket kiemeltem azok egész élvezhetőek, de a többi úgy érzem nem állja meg a helyét.

Elég egységes pedig az album, de sajnos ez inkább azt jelenti, hogy egységesen rossz. Viszont legalább egy számmal hosszabb az előzőnél, bár még mindig hiányolom a 12. számot. Összességéban sajnos gyengébb albumot kaptunk. Annyira nem akarom lehúzni azért, mint amennyira látszik. Hallgatható album, de nem lopta be magát a szívembe. De azt az egy-két jó számot azért érdemes meghallgatni, ha épp nincs más dolgunk.

Értékelés: 62%

Legjobb szám az albumon: Sail Away