Ahogy nemrég írtam is a Blink 182 elindított valamit… Igaz nagyon rövid ideig tartott, de nekem a kedvenc korszakom volt. 1999-2002-ig tomboltak a bulizós slágerek és azok az igazán vidám, laza punk dalok, amiktől csak jól tudtad érezni magad. Ebbe az időszakba kapcsolódott be a Sum 41 is, méghozzá nem is akárhogy…

Van is egy kis bevezető „valami” az albumon bár számnak nem lehet nevezni és utána elszabadul a hihetetlen jó kedv és pörgés, amiben nincs megállás. Egy nagyon lendületes albumot raktak össze nekünk, amiben rengeteg számból igazi sláger lett, amikre ma is emlékszünk.

Nem tudnám túlságosan elemezgetni ezeket a számokat, hiszen ezeknek a lényege csak egy dolog: a hangulat. Az pedig egészen kivételes.


Tracklist:

01 Introduction To Destruction
02 Nothing On My Back
03 Never Wake Up
04 Fat Lip
05 Rhythm
06 Motivation
07 In Too Deep
08 Summer
09 Handle This
10 Crazy Amanda Bunkface
11 All She's Got
12 Heart Attack
13 Pain For Pleaser


A hangulatot remekül átadták, ahogy azt már többször kiemeltem és sok jó számot kaptunk tőlünk. Csak olyan szívesen hallgattam volna még. Elég rövidke lett az album és ha jobban megnézzük nem is olyan sok a zene rajta. Az első szám csak egy kis bevezető, amiben zene nincs is. A Never Wake Up is csak egy rögtönzött zúzásnak felel meg a 13. szám pedig egy rövid levezetés, viszont az elég klassz lett. Ezenkívül szerintem nem árt, ha azért van egy-két lassabb szám is az albumon, hogy valami tartalma is legyen az egésznek. Bár igaz, hogy a Handle This című szám ezt próbálja pótolni és az elég jól is sikerült.

De ezek az apróbb hiányosságok elenyészőek a pozitívumokhoz képest, úgyhogy összességében nagyon jó kis album lett ez és szerintem simán felértek a Blink szintjéhez.

Értékelés: 86%

A legjobb szám az albumon: In Too Deep