Egy ideje már próbálom rávenni magam arra, hogy írjak a Linkin Park legújabb albumáról, de sokáig nem sikerült. Na de most végre megpróbálkozom vele. Szóval Linkin Park...

Öt lemezt adtak már ki ez előtt. Az első kettő a magasba repítette őket, de az utóbbi három rendesen megosztotta a rajongókat. A 2007-es Minutes To Midnight bár nagyon jó volt, de érződött, hogy kezd meglágyulni a Linkin Park. És ez csak fokozódott. A 2010-es albumot szinte mindenki a földbe döngölte. És valóban nem alaptalanul. Mike Shinoda egy személyes zenekar lett és úgy döntött neki elég egy laptop is hogy lemezt készítsen a többieknek csak a fotózásokon kell részt venniük. Aztán a 2012-es Living Things-nél azt reméltük, hogy megpróbálnak visszatalálni önmagukhoz, de hiába. Megint újabb irányt vettek a zenéjükkel, de továbbra sem történik semmi említésre méltó a lemezen.

És elérkeztünk a hatodik albumig. Csalódások sorozatát kaptuk az utóbbi években és ennek ellenére még mindig képesek elérni, hogy reménykedjünk benne, hogy jó lesz a következő album (vagy csak én voltam így ezzel?). Pedig nem lesz jobb. Már soha sem lesz jobb és most etettek meg engem utoljára...

Tracklist:

01 Keys To The Kingdom
02 All For Nothing
03 Guilty All The Same
04 The Summorning
05 War
06 Wastelands
07 Until It's Gone
08 Rebellion
09 Mark The Graves
10 Drawbar
11 Final Masquerade
12 A Line In The Sand

Sokáig gondolkoztam, hogy vajon milyen pozitívumot tudnék mondani, vagy van e bármi jó pontja az albumnak. Én el tudom képzelni, hogy van, de számomra ez értékelhetetlen.

Az egész album szörnyen igénytelen. Pont olyan, mintha egy kezdő rock banda első próbálkozásait hallgatnám. Nem fogom elemezgetni a számokat mert nincs értelme, mivel az egész egy nagy káosz. A Guilty All The Same, Until it's Gone és Wastelands, amiket előre kiadtak egyértelműen a legjobbak az albumon, bár ezek is elég erőtlenek, de van bennük értékelhető dallam. A többi számomra nem zene.

Ez az album csak arra volt jó hogy befogják a zúgolódók száját. Rengetegen panaszkodtak, hogy nincsenek hangszerek a dalokban, hogy elpuhultak és Chester nem ordibál eleget. Hát tessék. Most megkaphatták. Ezen a lemezen valóban meg van minden. A csapat szétzúzza a lemezt, ráadásul igazi hangszerekkel, Chester pedig a lelkét is kiüvölti. Látszólag nem lehet ezekre panasz. Csakhogy átestek a ló túloldalára. És dallamok híján ez nem más mint 45 percnyi ráadás impró egy koncert végén.

De mégis a legrosszabb az, hogy úgy csináltak albumot, hogy semmi kedvük nem volt hozzá. És ez abszolút érződik rajta. Nem véletlenül hívtak annyi vendégzenészt.  A Linkin Park már belefáradt a sok kritikába és megpróbáltak megfelelni az elvárásoknak. Ez lett belőle.

És ha majd 1-2 év múlva próbáljuk felidézni a LP legjobb dalait akkor valószínűleg erről az albumról sem fog eszünkbe jutni semmi.

Értékelés: 60%
Legjobb dal az albumon: Wastelands