Green Day – 21st Century Breakdown (2009)
2009-ben még nem hallgattam annyi zenét, de amikor meghallottam, hogy hamarosan jön az új Green Day album nagyon megörültem. Ez az album volt az első, amit elejétől a végéig rendesen meghallgattam. És akkor megértettem mekkora különbség van aközött, hogy csak egy-egy számot meghallgatok vagy egy egész albumot hallgatok végig. Hát óriási. Ráadásul ezt az albumot csak úgy szabad meghallgatni, hogy sorba az elejétől, mivel nagyon fel van építve.
Szokatlanul nagy szünetet tartott a Green Day. 5 évig semmit nem kaptunk tőlük az American Idiot után, pedig mindenki alig várta a következő nagy dobást. Bár elvileg már 2006-ban elkezdtek dolgozni ezen az albumon, de úgy látszik lassan haladtak. De nem is csodálkozok ezen. Nem akarok hazugságot állítani, de az biztos az egyik leghosszabb album a világon.
Igaz, hogy elég sok negatívumot mondtam az American Idiot-ról, de nem húztam le, mert szerintem jó album összességében. Ezenkívül a nagy többség imádta, főleg a rajongók és a kritikusok sem kötöttek bele nagyon. Így aztán nehéz feladat állt előttük, hogy vajon tudnak e újat mutatni vagy akár jobbat…
Tracklist:
01 Song Of The Century
Act I. – Heroes And Cons
02 21st Century Breakdown
03 Know Your Enemy
04 Viva La Gloria!
05 Before The Lobotomy
06 Christian’s Inferno
07 Last Night On Earth
Act II. – Charlatans And Saints
08 East Jesus Nowhere
09 Peacmaker
10 Last Of American Girls
11 Murder City
12 Viva La Gloria? (Little Girl)
13 Restless Heart Syndrome
Act III. – Horseshoes Handgrenades
14 Horseshoes Handgrenades
15 The Static Age
16 21 Guns
17 American Eulogy
18 See The Light
Említettem az elején, hogy baromi hosszú lett az album és ez pontosan 69 percet jelent. Majdnem annyi mint egy film. Ezenkívül 18 szám van rajta ami szintén elég szokatlan. Ha már említettem a filmet hát tényleg olyan mintha filmet néznénk illetve hallgatnánk. De ha becsukjuk a szemünket és jó a fantáziánk akkor láthatjuk is a filmet. Én sajnos nem tudok olyan jól angolul ezért nem nagyon értem, de nagyon felépített albumról van szó. Nem csak zeneileg hanem a szöveg is egy témára összpontosít. Ez mind nagyon jó, de szokták mondani, hogy az előnye a hátránya és itt ez abszolút igaz. Sajnos 18 számnál már egyszerűen lehetetlen újat mutatni. És mivel nagyon egységes albumot akartak csinálni és egy témát feldolgozni ez megkötötte a kezüket és nem léphettek ki nagyon ebből a keretből ezért kicsit egyhangú lett. Emiatt néha azt veszem észre miközben hallgatom, hogy unatkozok.
Az album három részből áll, ahogyan az látható is és ez érzékelhető hallgatás közben is ami jó dolog. Igazából több felvonásból áll és ezeket jól le is zárják. Az album kezdődik egy hangulatos bevezetővel, ami nekem kb olyan mintha valaki sétálna este a városban és énekelne egymagába, mert már lecsúszott pár feles. De nekem amúgy tetszik ez. Aztán jön az első felvonás…
Nem fogok minden számot elemezgetni, mert akkor sose érne véget ez a cikk, pedig lenne gondolatom mindhez… A felvonások, ahogy említettem is jól kivannak találva és mindegyiket bevezetik és lezárják. Talán az első lett a leggyengébb, de az a jó hogy az utolsó pedig a legjobb és az fontos hogy a vége jó legyen. A legutolsó szám nekem olyan mintha végignéztünk volna egy filmet és ez megy a feliratok alatt. Szerintem nagyon jó lett és tökéletesen lezárja az albumot.
Leszögezném, hogy a sok „hibája” vagy inkább hátránya ellenére én szeretem ezt az albumot, de az a furcsa, hogy ha külön hallgatom valamelyik számot a 21 Guns kivételével akkor nem tetszik annyira. Valahogy ezek a számok csak úgy jók ha együtt hallgatjuk a többivel. Szerintem jó albumot kaptunk és zeneileg nagyon sokat fejlődtek. Bár ebbe is volt pár rész amivel kicsit mellé fogtak vagy nem dolgozták ki annyira. Az album jó, de teljesen más mint az American Idiot ezért biztos, hogy sokan csalódtak benne. Ezen az albumon más értékek vannak és én mindkettőt szeretem. Ha valakinek van szabad 69 perce akkor mindenképp ajánlom ezt az albumot!
Értékelés: 89%
Legjobb szám az albumon: 21 Guns