The Rasmus – Dead Letters (2003)

dead letters.jpg- The Rasmus? Hmmm… Abban énekel az a fura csávó, akinek madártollak vannak a hajában?

- Igen, abban!

Elég elvont zenekar lett, de nem voltak ám mindig ilyenek. 1994-ben alakultak és első albumukat 1996-ban adták ki. Akkor még egészen más stílussal próbálkoztak. Akkor még főleg Funk Rock, Pop Punk, Rapecore zenét csináltak. Aztán 2003-ban hirtelen stílust váltottak. Aki előbb ismerte meg őket az most alig ismerne rájuk. Az énekes befestette az amúgy szőke haját feketére, tollakat rakott bele, felvágta az ereit és elkezdett depressziós számokat írni. Ahogy kezdett bejönni az Emo stílus ők szépen rá is feküdtek erre a vonalra.

Na de nem akarom én őket piszkálni, mert előtte nagyon gyengék voltak. A hirtelen váltás meg azért nem pontos mivel az ez előtti 2001-es albumukon már kezdtek alterek lenni csak nem annyira mint ezen. És igazán Emo zenének én nem mondanám őket, de hajlanak rá nagyon.

Mindezzel amit elmondtam szerintem nincs is semmi baj, mert amit csinálnak azt jól csinálják. Értenek a zenéhez nagyon az látszik és tudják is hogy mi jön be a közönségnek.

Tracklist:

01 First Day Of My Life
02 In The Shadows
03 Still Standing
04 In My Life
05 Time To Burn
06 Guilty
07 Not Like Other Girls
08 The One I Love
09 Back In The Picture
10 Funeral Song

A The Rasmus az In The Shadows-al körülbelül úgy robbant be mint a Linkin Park az In The End-el. Tényleg nagyot ütött akkor az a szám és a csapból is az folyt. Ennek nagy előnye hogy mindenki megismeri és elkezdi szeretni, viszont hatalmas hátránya, hogy rövid időn belül megutálják, mivel már annyit hallották. De attól függetlenül, hogy régi a szám és valaki már megutálta e vagy sem ez mindig is tökéletes szám marad.

Még ha többi számról ez nem is mondható el az albumon akkor is nagyon korrekt lett. Szerintem mindegyik szám nagyon jó lett és megállja a helyét. Nagyon egységes album és van hangulata, bár ahogy említettem egy kissé depressziós pár szám. Amit még muszáj megemlítene, hogy az énekesnek nagyon különleges hangja van. Biztos van akit idegesít akár, de nagyon jól énekel és így még élvezhetőbbé teszi az amúgy nem olyan érdekes számokat is.

Engem ami legjobban zavar ebben az albumban, hogy kevés szám van rajta. Nekem 12 számtól kezdődik egy normális lemez, ehelyett ezen csak 10 van. De ha ez a legnagyobb probléma akkor nincs nagy baj vele.

Értékelés: 82%

Legjobb szám az albumon: In The Shadows