Megérkezett a következő idei nagy visszatérőnk! A Billy Talent szokatlanul nagy szünet után hozta el ötödik lemezét. Eddig a három évet tartották két album között, de most négy hosszú évet kellett várni az Afraid of Heights -ra.

Őszintén szólva nehéz bármit is mondani erről a lemezről. Egyszerűen semmilyen hatást nem képes kiváltani belőlem, se pozitív, se negatív irányba. Simán elhallgatom, mert jól sikerült, csak valahogy nem érint meg igazán. És sajnos nagyon is érződik, hogy eltelt négy év az előző lemezük óta. A pop zenétől szerencsére még mindig távol állnak, de ahhoz képest, hogy honnan indultak nagyon elpuhultak. Ha mondjuk az Afraid of Heights jelentené azt, amilyenek régen voltak akkor a Reprise verzió lenne a mostani állapotuk. Az már kicsit lassabb, nyugisabb, de szintén hangulatos és élvezhető. Akárcsak ők most.

Tracklist

01 Big Red Gun
02 Afraid of Heights
03 Ghost Ship of Cannibal Rats
04 Louder Than the DJ
05 The Crutch
06 Rabbit Down the Hole
07 Time-Bomb Ticking Away
08 Leave Them All Behind
09 Horses & Chariots
10 This Is Our War
11 February Winds
12 Afraid of Heights (Reprise)

Akadnak itt azért jó dalok, ha megnézzük és igazából nincs is rajta olyan, ami ne tetszene. Talán a Big Red Gun lett a leggyengébb, ami azért fájó, mert pont azzal indítanak. Ide választhattak volna ütősebbet. De nekem az Afraid of Heights is tetszik. Elég hangulatos lett. A Ghost Ship of Cannibal Rats nagyon energikus darab. Azt mondjuk simán el tudnám képzelni bármelyik korábbi albumukon. A Louder Than the DJ az egyik nagy kedvencem a lemezen, annak ellenére, hogy lehetett volna jobb is. A The Crutch szintén elég stílusos lett. Meg van a feszessége a dalnak, bár el tudtam volna viselni, ha kicsit jobban zúznak benne. A Rabbit Down the Hole szintén remek dal. Jól építkezik és a refrénnek is megvan az ereje. Az egyetlen problémám vele, hogy jó két perccel hosszabb, mint kellene. Ez a dal azért nem tud lekötni hat percig. Ahhoz változatosabbnak kellett volna lennie. A Time-Bomb Ticking Away nekem elég nosztalgikus élmény volt. Ebben a dalban érezni a régi Billy Talent -et. A másik nagy kedvencem a Leave Them All Behind. Ez nagyon sláger gyanús darab. A legkülönlegesebb talán a Horses & Chariots lett, viszont az első refrén után kimerül a dal. Nem tudtak beletenni semmi érdekeset. A This Is Our War (mondom, hogy mindenkinek kötelező minimum egy War című szám) szintén jó, de ez már nem ad semmi újat. A February Winds is teljesen rendben, de ez sem lett annyira kiemelkedő. Levetésnek pedig rányomták az Afraid of Heights (Reprise) verzióját, ami semmivel sem rosszabb a másiknál, de nem is jobb. Kicsit más. Nekem furcsa, hogy egy dalnak két változatát is hallhatjuk egy albumon, de épp annyi különbség van a kettő közt, hogy nem zavaró.

Igazából tipikus Billy Talent stílus az összes dal. Nem változtak nagyot. Sőt már a Dead Silence lemezen is helyet kaptak lassabb dalok. Csak azok kicsit jobbak voltak és hát mellette ott voltak a zúzós számok is. Azok most hiányoznak. A tempó is lassabb, a gitár sem szól olyan erősen, nincs ordibálás és még a vokálos csávó hangja is sokkal hátrébb van keverve.

Ennek ellenére nem tudom lepontozni a lemezt, mert egyáltalán nem rossz. Sőt, ha ezeket a változásokat meg tudjuk emészteni valahogy akkor megláthatjuk, hogy ez is jó album lett. Csak hát nem annyira mint a többi.

Értékelés: 80%
Legjobb dal a lemezen: Leave Them All Behind