Nehéz időket élt át a Linkin Park mióta 2010-ben kijöttek a 4. stúdió albumukkal. A nagy közönségnek nem igazán jött be ez a furcsa stílus, bár én remélem, hogy néhányaknak azért tetszett. De mindenki nagy örömére bejelentették 2011-ben, hogy már dolgoznak az új albumon. És ezt meg is kaptuk 2012 júniusában, ami azt jelenti, hogy még 2 évet sem kellett várnunk rá.

Ez remek hír volt. És mindenki arra gondolt, hogy akkor most ezzel jóvá teszik a hibájukat és ezért adnak ki gyorsan egy új albumot. Hát nagyot tévedtek. Ha jóvá is akarták tenni a „hibáikat” az biztosan nem sikerült. Az album egy katasztrófa lett…

Aki szereti ezt az albumot attól elnézést kérek, de engem az sem érdekel, hogy a kritikusok mit mondanak róla. Egész biztosan ez az eddigi legrosszabb albumuk. Rendesen elindultak a lejtőn és ha nem kapják össze magukat sürgősen akkor nem találnak rajongókat maguk körül.

Tracklist:

01 Lost In The Echo
02 In My Remains
03 Burn It Down
04 Lies Greed Misery
05 I’ll Be Gone
06 Castle Of Glass
07 Victimized
08 Roads Untraveled
09 Skin To Bones
10 Until It Breaks
11 Tinfoil
12 Powerless 

Az album egy teljesen átlagos számmal kezdődik, amiben semmi különleges nincsen, bár rossznak nem mondható. És ez az átlagosság folytatódik a következő számokban is. Ennek ellenére a 6. számig még egészen tűrhető az album. Vannak elég érdekes témák, bár igen csak érződik az ötlettelenség. Azonban a 7. számnál teljesen szétesik az album. Dallamok konkrétan nem is találhatóak a számokban és egyszerűen szörnyű, amit művelnek. Egyedül az utolsó szám hoz némi meglepetést és annak ellenére, hogy nem tökéletes egészen jó a hangulata.

Többekben felmerülhet a kérdés, hogy az előző albumukat akkor mért nem húztam le annyira, mint ezt. Igaz, hogy az sem volt igazán Linkin Park-os, de ott valami egyedit alkottak és az koncepció volt, amit remekül megvalósítottak és az egész albumnak nagyon komoly hangulata volt.

Ezzel szemben ez csak egy gyenge próbálkozás lett. Érződik, hogy szerettek volna ezzel az albummal kicsit a kettő közé beférni. Kicsit vissza akarták hozni a régi LP-t, de ugyanakkor az új stílusukat is meghagyni. De ennek egy eredménye lehetett csak, a bukás.

Ilyen dallamokat, amik ezen az albumon vannak 5 éves koromban pötyögtem a szintetizátoromon. Nevetséges. Baromi lapos lett az egész. Ezenkívül számomra a legnagyobb kérdés az, hogy Mike-nak mért kell énekelnie??? Ő rapper. Maradjon a saját asztalánál. Nincs rossz hangja, de ha egyszer van egy tökéletes énekese a LP-nak Chester Bennington személyében, akkor mért kell neki énekelni??? És az is biztos, hogy ezzel az albumal soha nem lettek volna híresek...

Befejezésül csak annyit, hogy én nem utálom a Linkin Park-ot és még nem mondtam le róluk végleg. Továbbra is reménykedek benne, hogy sikerül újra egy jó albumot összehozniuk, de jelenleg nagyon távol állnak ettől.

Értékelés: 60%

Legjobb szám az albumon: Burn It Down