Hatodik stúdió albuma jelent meg most az All Time Low-nak tíz év alatt. Ráadásul még három év sem telt el két lemezük között, ami nagyon ritka. De ami még lenyűgözőbb, hogy nem csak a tempót tartják, hanem a színvonalat is.

Hatalmas rajongótáborra tettek szert az évek alatt, azonban a rajongóknak nincs könnyű dolga mikor új lemezzel jelentkeznek a srácok. Ugyanis sosem lehet tudni náluk, hogy mire számítsunk. Bár a jellegzetes stílusuk mindig erőteljesen érződik, ennek ellenére minden lemez teljesen más. Viszont szerintem ez így a jó, hiszen nem válnak unalmassá.

Hasonlítani egyik albumukhoz sem tudnám a mostanit. Legközelebb talán a Nothing Personal-hoz áll, főleg a hangulata miatt. Viszont ha jellemeznem kéne azt mondanám, hogy ez egy sokkal érettebb, tudatosabb lemez lett. Sokat kísérleteznek rajta új irányok felé, ugyanakkor nem feledkeztek meg arról sem, hogy honnan indultak...

Tracklist:

01 Satellite
02 Kicking & Screaming
03 Something's Gotta Give
04 Kids In The Dark
05 Runaways
06 Missing You
07 Cinderblock Garden
08 Tidal Waves
09 Don't You Go
10 Bail Me Out
11 Dancing With A Wolf
12 The Edge Of Tonight
13 Old Scars/Future Hearts

Az album egy hangulatos bevezetővel indul, ami pont elég is kezdésnek és szépen felvezeti a lemezt. A Kicking & Screaming -nek igazából ezután az lenne a feladata, hogy felpörgesse a dolgot, viszont lett volna ettől alkalmasabb dal is erre a posztra, bár ettől még nekem tetszik. A kezdő dallam kifejezettem érdekes a versszakok ütemesek, egyedül a refrén lett kicsit gyenge, de meg lehet barátkozni vele. Egyébként nekem ez a szám kicsit a Dirty Work hangulatát idézi. Ezután viszont rendesen beindul a lemez. Jön a Something's Gotta Give, Kids In The Dark és a Runaways trió, amiket korábban már hallhattunk. Remek dal mind a három. A Something's Gotta Give nagyon könnyed versszakokkal indít, a refrén zúzása viszont igazán elsöprő. A keverést pedig csak dícsérni tudom, mivel ritkán hallani ennyire kirobbanó refrént. A Kids In The Dark gitár riffje fantasztikus hangulatot ad a dalnak. És ezt a refrén csak fokozza. Ez tényleg egy tökéletes darab lett. A Runaways pedig ismét egy energikusabb szám, ami szintén nagyon slágeres és a különleges hangszerelés is csak emeli az értékét. Ezután viszont már egy könnyed, nyugis dal következik, ami egyszerűen tökéletes. A Missing You talán szokatlan lehet az All Time Low-tól, de én nagyon örülök, hogy mernek ilyen dalokat is csinálni. Nagyon szépen kezdődik, de végig meg van a feszessége és a végén megkapja a maga kiteljesedését. A Cinderblock Garden ismét egy gyorsabb darab. Nincs benne semmi igazán kiemelkedő, de jó szám ez is. A Tidal Waves-t is már hallhattuk megjelenés előtt. Nagyon szépen építkezik a dal. Mark Hopus is énekel benne ugye. Bár igazából csak egy versszakot kapott, szóval nem egy nagy duett, de azért kicsit mégis érdekesebbé teszi az amúgy is remek dalt. Újabb keményebb darab következik a Don't You Go, ami talán lehetett volna jobb is ha a hangszerelésen dolgoznak még egy kicsit, hiszen annak ellenére, hogy egy tökéletes punk dal lehetett volna, nem lett az. Ez persze nem nagy probléma, a versszak ének dallama így is elviszi a számot, na meg persze az erős refrén. Ezután most tényleg egy duett következik. A GC énekese Joel Madden látogatta meg a srácokat a stúdióban és remek kis pop dalt hoztak össze. Igen sajnos a Bail Me Out inkább csak egy pop szám, de így is nagyon jó. Emelett nagyon dominál Joel stílusa is szóval elég valószínű, hogy együtt írhatták. Ezután már végjáték következik. A Dancing With A Wolf végre egy igazán kemény, de stílusos darab. Nagyon jól össze van rakva. A The Edge Of Tonight viszont számomra a legnagyobb kérdőjel a lemezen. Ez tényleg elég távol áll az All Time Low-tól. Igazából nem rossz ez sem. A versszakok kicsit gyengék, de a refrén egész jó. Így az album vége felé elmegy ez is, de nem túl emlékezetes darab. Viszont az Old Scars/Future Hearts minden apró hibát elfeledtet. Ez tényleg az egyik legjobb befejeő dal, amit valaha hallottam. Végre előkerültek a jó kis punkos témák és a merész, kemény dallamok.

Én teljesen elégedett vagyok a végeredménnyel. Nagyon bátor dolog volt tőlük ez a lemez. Bátran próbálkoznak új dolgokkal, de mindig beleviszik a saját stílusukat. Ezenkívül az egész lemezen érződik a frissesség. Cseppet sem tűnik erőltetettnek vagy fárasztónak.

Nem mondom, hogy ez az eddigi legjobb munkájuk, de hogy nem marad el a többitől az biztos!

Értékelés: 91%
Legjobb dal a lemezen: Kids In The Dark