Az American Hi-Fi már másodszorra tér vissza teljesen feleslegesen!

A zenei világba jókor léptek be vagy legalábbis jó érzékkel, hiszen a 2001, 2003 és 2005-ös lemezeik meghozták nekik a hírnevet és kisebb-nagyobb sikereket is. De ezzel együtt sosem voltak kimagaslóak, inkább a középmezőnyt erősítették.

Aztán pont a "csúcson" egy egész korrekt lemez után 5 év pihenőre ment a banda. Majd 2010-ben visszatértek, de nem sok vizet zavartak fel új lemezükkel. De ez nem is véletlen, mivel nem sok értékelhető dal volt rajta. Ezután megint nagy csend volt körülöttük majd elkezdték ígérgetni, hogy bizony jön a következő album és végül jó 1 év késéssel meg is érkezett idén.
Az eredmény pedig ismét egy gyenge visszatérés lett.

De vajon mit is vártak, amikor folyamatosan csak önmagukat másolják egyre gyengébben...

Tracklist:

01 Armageddon Days
02 Golden State
03 Coma
04 Wake Up
05 Allison
06 Amnesia
07 Killing Time
08 Carry The Sorrow
09 Portland
10 No Ordinary Life

Nagyon érdekes ez az American Hi-Fi jelenség. Hihetetlen, hogy képesek új ötlet nélkül is új lemezt kidobni.
Ugyanaz a hangulat, ugyanaz a dallamvilág, és sajnos ugyanaz az ötlettelenség érződik, mint korábban. A dalok most is végtelenül egyszerűek és kidolgozatlanok. Bár figyelembe véve a munkásságukat, nekik amúgy sincs túl nagy eszköztáruk. Minden egyes számukban egy ritmus és egy szóló gitár hallható. Talán a 2005-ös lemezük kis kivétel ezalól, hiszen ott egy-két dalba belecsempészték a zongorát is.

A kevés pozitívum közé tartozik, hogy nem puhuktak el. Kemény témákkal dolgoztak és a közepes tempó ellenére is elég zúzós lemez lett. A befejező dal is illik a végére és albumként is egységes.
Viszont az a 10 szám elég kevéske, ráadásul nem is túl változatosak, ezáltal elég egyhangú az album.

Ez az album viszont egy dolog miatt most nagyon vegyes érzelmeket kelt bennem. A világon semmi kiemelkedőt vagy maradandót sem nyújt ez a lemez, de még sem tudok róla igazán rosszakat mondani, mert nem is lehet. Nem szeretem, de nem is tudom utálni.

Bár az igaz, hogy ez is csak a semmilyenségét bizonyítja, de ennek ellenére nem mondanám csalódásnak a lemezt és akit érdekel nyugodtan tegyen vele egy próbát. Ha már nagyon nincs mit hallgatni, olyankor jó elővenni ezt az albumot is...

Értékelés: 70%
Legjobb szám az albumon: Portland