Igaz, hogy az Offspring már a nyolvanas évek végén megalakult, hozzám mégis csak a 2003-as albumukkal értek el. Biztos a többi is jó volt abban az időben, de sajnos én azokat nem ismerem csak egy-egy híresebb számot. De a Splinter albumukkal nagyot léptek előre. Egyszerre kemény és laza, zúzós és hangulatos. Sokféle számmal kísérleteztek az albumon és ez nagyon jót tett neki. Mindenki megtalálhatja rajta azt ami hozzá közel áll.

.

.

Tracklist:

01 Neocon
02 The Noose
03 Long Way Home
04 Hit That
05 Race Against Myself
06 (Can’t Get My) Head Around You
07 The Worst Hangover Ever
08 Never Gonna Find Me
09 Lightning Rod
10 Spare Me The Details
11 Da Hui
12 When You’re In Prison

Az albumot végig kíséri a lazaság, de ugyanakkor pörögnek is rendesen. Talán az a legjobb benne, hogy nem akar több lenni az album, mint ami. Nem akarja megváltani a világot csak jó hangulatot csinálni. És ez sikerül is. Van egy bevezető szám is az albumon, ami pont elég is kezdésnek és a befejező szám is nagyon hangulatosra sikeredett. Olyan mintha az 50-es évekbe csöppentünk volna. Nekem nagyon bejön. Igaz, hogy a szövege nagyon beteg, de jó kis szám.

Persze több kisebb hiba is van az albumon, de ezek apróságok így nem akarom nagyon elemezgetni. Aki régen szerette az Offspring-ot az most is fogja, aki meg nem az talán most majd rákap.

Értékelés: 77%

Legjobb szám az albumon: Hit That