6 hosszú év és egy The Madden Brothers -ös kanyar után csak visszatért a Good Charlotte és meglepett minket egy új lemezzel. Nem titkoltan a kedvenc bandáim között szerepelnek még mindig, éppen ezért én lennék a legboldogabb, ha olyanokat írhatnék, hogy jobbak, mint valaha. De sajnos ez nem lenne igaz.

 Mivel első meghallgatásra rendesen lesokkolt a lemez, ezért másodjára már igyekeztem félre tenni azt a tényt, hogy ez egy GC album és úgy hallgattam, mintha ez egy számomra ismeretlen banda lenne, amit most hallok először. Így viszont úgy érzem sikerült elfogulatlan véleményt formálnom a korongról. És hogy hallgatnám e akkor is a GC-t ha ezzel a lemezzel ismerem meg őket? A válasz igen. De...

Tracklist:

01 Life Changes
02 Makeshift Love
03 40 oz. Dream
04 Life Can't Get Much Better
05 Keep Swingin'
06 Reason To Stay
07 Stray Dogs
08 Stick To Your Guns (Interlude)
09 The Outfield
10 Cars Full Of People
11 WAR
12 Moving On

...azért nem lennék tőle elájulva akkor sem. Vannak rajta kiemelkedő dalok, de sajnos, mint album elég sok hibája van.

 Ugyanakkor jó erősen bekezdenek azt meg kell hagyni. Rögtön ellövik a már jól ismert Life Changes, Makeshift Love, 40 oz. Dream és Life Can't Get Much Better négyest. Ez idáig mind szép és jó. Egy rossz szavam nem lehet egyik dalra sem. A Life Changes ráadásul tökéletes választás kezdésnek. Kellően energikus és gyors szám, slágeres refrénnel, ami mellesleg még idézi is kicsit a régi GC-t.

 A gond csak az hogy már az elején ellőtték a legjobb dalokat, amiket már ismertünk is és pont emiatt első hallásra innentől hideg zuhanyként ér a folytatás. Bár többszöri hallgatás után azt kell mondanom, hogy nincs akkora baj, mint először hittem.

 A Keep Swingin' -nel folytatódik a lemez, amiben közreműködik Kellin Quinn is. Ő mondjuk sokat nem ad hozzá a dalhoz, de nem is ront rajta. Ez egy tipikus pop punk dal. Az egyetlen baja az hogy nagyon nagyon átlagos. Illetve én nem nagyon tudtam értékelni a dal utáni levezető részt. Szerintem nagyon hirtelen jön és abszolút nem illik oda.
 Rögtön ezután jön a másik olyan szám, amiben vendég énekes szerepel. A Reason To Stay szintén az album gyengébb számai közt szerepel. Igazából nincs vele nagy baj attól eltekintve, hogy semmi különleges nincs benne, viszont nekem nagyon zavaró, hogy Simon Neil kapta az első versszakot. Ugye eddig az volt a megszokott, hogy ha vendég énekes van akkor az általában vagy csak a refrénben szerepel, vagy pedig a második versszak részt kapja meg. És ez nem véletlen. Fordítva ugyanis nagyon bénán hangzik. Ráadásul úgy még gázabb a helyzet hogy csak az első versszakot énekli el Simon és utána sehol máshol nem hallható. Hogy ennek mi értelme volt azt nem tudom.

 Ezután viszont a Stray Dogs egy kellemes meglepetés. Ez már első hallásra is ígéretesnek tűnt. Majd itt kapott helyet egy interlude, a Cardiology-hoz hasonlóan, ami sajnos itt is ugyanolyan semmilyen lett, mint az előző lemezen. Továbbra sem értem mért erőltetik az ilyeneket, hogy ha nem megy.
Szerencsére jutott erős dal a lemez második felére is. A The Outfield és a Cars Full Of People nagyon kellett már. Talán ez a kettő érintett meg engem leginkább az albumon.

 És el is érkezünk lassan a végéhez. Most már a GC-nek is van egy WAR című száma, ami úgy tűnik lassan mindenkinek kötelező lesz. De nem is ez a baj. Sokkal inkább, hogy ez a dal úgy lett összetákolva. A legkisebb eredetiséget sem érzem benne. Nem viccelek, egyszer tényleg szánok majd rá egy-két órát és megkeresem azokat a dalokat ahonnan le lettek másolva a különböző részek. De még ezzel sem lenne különösebben bajom, csak valahogy nem működik ez a dal. Van benne pár jó rész, sőt a vége felé az ordibálós rész elég hatásos. De ennek sokkal jobbnak kellett volna lennie. Főleg hogy ez a leghosszabb dal a lemezen. Ennek ellenére úgy érzem hogy még ezt is jóvá lehetett volna tenni. Csak nem egy Moving On -al. Azt már meg se kérdezem, hogy jött össze nekik a dal címe, hiszen már van egy Movin' On számuk. Ja bocsánat én vagyok a hülye, hiszen azt máshogy írták. Jó akkor nem szóltam... Na de viccet félre téve erre a dalra haragszom a legjobban. És nem azért, mert ez a legrosszabb. Hanem mert nem értem, hogy fejezhették be ezzel a lemezt. Az album befejező dala a legfontosabb. Egy hatásos befejező számmal szinte minden hiba megbocsátható. Ugyanakkor a fordítottja is igaz. Hiába a sok kiemelkedő dal, ha a lezárás rossz akkor az egész nem ér semmit. Itt pedig azt kell mondanom, hogy rossz a lezárás. Nagyon semmilyen lett ez a szám. Vannak benne jó részek, de valahogy nem áll össze. Na mindegy lépjünk is tovább!

 Ha ez nem egy GC album lenne akkor azt mondanám, hogy csak így tovább. Abszolút hallgatható és kedvelhető lemez lett. De sajnos nem lehet elmenni szó nélkül a múltjuk mellett. Ez ugyanis messze az ő szintjük alatt van. Annak az egyediségnek és kidolgozottságnak, ahogy ők képesek voltak dalokat írni most nyoma sincs. És most nem is akarom feltétlen a Young and the Hopeless -hez vagy Chronicles of Life and Death -hez hasonlítani a mostanit. Azok nagyon kivételes albumok. De még a Good Morning Revival is fantasztikus lemez lett és bár a Cardiology még gyengébben sikerült, de épp csak egy hajszállal maradt el tőle. A Youth Authority sajnos a Cardiology -nál is jóval gyengébben teljesít.

 Régen azért még intrókat is tudtak írni az albumhoz. Nem is akárhogy! De még a Good Morning -on és a Cardiology -n is van egy rövid kis felvezető dal. Az is több mint a semmi. A hangulatot például remekül megadta. Itt már ez sincs. Bezzeg a harmat gyenge interlude-ot ráerőltették valahogy. És azt is csak halkan jegyzem meg, hogy ez az eddigi legrövidebb lemezük.

 Az viszont mindenképpen dicséretes, hogy nem puhultak el. Az energiájuk még a régi és a nosztalgia is működik hellyel közzel. Ráadásul igyekeztek megint valami újat mutatni, ami végül is nem igazán jött össze, de a szándék is értékelendő. Illetve az is pozitívum lehet, hogy ez nem egy depressziós album lett. Nem is mondanám kimondottan vidámnak sem, de jók az arányok. És bár vannak rajta érzelmesebb dalok is még sem csöpögős egyik sem.

 Bár igazán jó albumot most nem kaptunk a Good Charlotte -tól, de azért jó dalokat igen. Úgy tűnik most be kell érnünk ennyivel. Ennek ellenére örülök, hogy visszatértek és remélem, hogy nem ez volt az utolsó lemezük.

Értékelés: 82%
Legjobb dal a lemezen: Life Changes