Ismerős az az érzés, amikor rátalálsz valamire amit nagyon megszeretsz és nem érted, hogy eddig hogy tudtál nélküle élni? Na én pont így voltam most a Patent Pending-el. Mikor meghallottam ezt a lemezt azt éreztem, hogy ez bizony nagyon hiányzott eddig.

Ez a pop-punk csapat hivatalosan már 2001 óta együtt van, de úgy tűnik 12 év kellett ahoz hogy megtaláják a saját stílusukat. Kezdetben még csak egy-egy dalt adtak ki, majd 2006-ban megjelent első nagy lemezük is amit aztán sokáig csak kis lemezek követtek. A következő albumukat pedig 2011-ben adták ki. Az már viszonylag hallgatható, de érződik rajta, hogy keresik még önmagukat. Aztán 2 éve kiadták harmadik stúdió albumukat is ami egészen hihetetlen, de fantasztikusan sikerült. Össze sem lehet hasonlítani a korábbi próbálkozásaikkal. Valahogy hirtelen minden a helyére került...

Tracklist:

01 There Was A Time
02 Shut It Down
03 Let Go
04 Hey Mario
05 Battles
06 Brighter
07 All-Star Hipster
08 Classic You
09 The Whisky, The Liar, The Thief
10 Falling Out Of Love
11 Damn!

A stílusuk nekem nagyon bejön. Nem azokat a tipikus pop-punk kliséket játsszák, amitől a legtöbben képtelenek elszakadni. Néhol ugyan megjelennek a klasszikus témák, de nagyon ügyesen vitték bele a saját stílusukat és ezzel elég nagyot újítottak. Elképesztő az a lazaság és humor ahogy ők zenélnek. Mindig benne van egy kis poén a számaikba, ami vagy a dalszövegben vagy akár a zenében jelentkezik. De ezt szerencsére nem viszik túlzásba és sokszor igen is mernek keményebbek lenni.

Zeneileg is nagyon profik és az egész lemezt is nagyon jól összerakták. Külön örülök neki, hogy írtak bevezetőt hozzá, ami jól is sikerült. A lezárásnak pedig a Damn! valóban jó választás volt. Emellett pedig sok slágeres dal került az albumra. A legismertebb talán a Hey Mario, ami ráadásul nagy poén is. Nekem a kedvencem mondjuk a The Whisky, The Liar, The Thief ami a hangszerelésnek és a szövegnek köszönhetően annyira zseniális lett, hogy hallgatva a dalt tényleg egy kocsmában érzem magam. De muszáj kiemelnem még a Let Go és az All-Star Hipster -t. Kis érdekesség pedig még, hogy a Classic You című számot Jaret Reddick -el énekli aki Bowling For Soup front embere.

Természetesen a hibákról sem felkezhetek meg ugyanis bár nekem mindegyik dal tetszik, azért nem mind lett annyira kimagasló. Ráadásul egy két dal elfért volna még a lemezen, mert az első csak egy intro. Viszont ezen a pár apróságon kívül nem nagyon van amibe beleköthetnék. Ez egy remek album lett, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom!

Értékelés: 86%
Legjobb dal a lemezen: The Whisky, The Liar, The Thief