2002 óta a Bowling For Soup is az első osztályú pop-punk bandák közé tartozik és szép kis hírnevet szereztek maguknak, amit a 2009-es Sorry For Partyin' című albumuk koronázott meg.

Azonban minden együttesnek van egy olyan albuma, amivel pályafutásuk csúcsára érnek és attól már nem csinálnak jobbat soha.

Sajnos a BFS-nek ez 2009-ben történt meg. Azóta pedig, bár nem mentek el hosszabb pihenőre és folytatták a munkát a 2011-es Fishin' For Woos csak halvány árnyéka volt korábbi slágereiknek. Majd 2013 elején felröppent a hír, hogy megkezdték a következő album munkálatait. De mielőtt azt elemezném ki, hogy milyen is lett a végeredmény, nézzük meg mit is vártunk illetve mit várhattunk az albumtól...

Mint azt korábban is írtam a BFS ontja magából a zenét. Nagyon sok albumot adtak ki megalakulásuk óta és ezeken nem kevés szám szerepelt. Ha mindent beleszámolunk összesen 12 album és ezeken átlagban 14 szám. Az albumon szereplő dalokon kívül pedig még további 40 bónusz számukat lehet megtalálni. Ráadásul az énekesnek Jaret Reddick-nek 2010-ben alakult még egy zenekara a People On Vacation, amivel kiadtak egy nagylemezt is 2012-ben, valamint 2 kisebb EP-t. A basszusgitárosnak Erik Chanler-nek pedig szintén van másik zenekara. És ezekkel az együttesekkel nem is ilyen stílusú zenéket játszanak.

Éppen ezért mondhatnánk, hogy ők szinte futószalagon gyártják mostanában a számokat, ráadásul az eltérő stílusú bandákban szereplés is erősen hatással van rájuk, ezenkívül azt sem vehetjük figyelmen kívül, hogy mindannyian 40 év fölött járnak és közel 20 éve zenélnek. És még egy kis érdekesség, hogy új albumuk elkészítésénél kitalálták, hogy a rajongóikat is bevonják. Így akik regisztráltak azok végig nyomon követhették, hogyan is készül el az új lemez. Még ötleteket is adhattak illetve az első klipjükben a rajongóké volt a főszerep. Ez első hallásra jónak is tűnhet, de ha belegondolunk az album minőségére való tekintettel igen csak nagy hiba.

Ezeket az intő jeleket figyelembe véve nem várhattuk tőlük, hogy megváltják a világot az új lemezzel. Szóval érdemes nagyon óvatosan közelíteni az albumhoz ás minimális elvárással hozzáállni. És ha így teszünk, akkor elég nagy az esély arra, hogy megszeretjük a Lunch. Drunk. Love.-ot.


Tracklist:

01 Critically Disdained
02 Since We Broke Up
03 Real
04 From The Rooftops
05 Circle
06 Normal Chicks
07 I Am Waking Up Today
08 Couple Of Days
09 And I Think You Like Me Too
10 Envy
11 How Far This Can Go
12 Right About Now
13 Kevin Weaver


Mindenképp le kell szögeznem már az elején, hogy a Sorry For Partyin' szintjét meg sem közelíti az album. Ezenkívül egyszerűen nem értem hová tűnt az a banda, aki olyan hatalmas slágereket írt, mint a Girl All The Bad Guys Want, 1985, High School Never Ends vagy az Only Young.
Kicsit úgy érzem rutinná vált számukra a dalszerzés, amit nem is csodálok. De nem is erőltették meg magukat és nem akartak semmi különlegeset alkotni. Persze azt a részét megértem, hogy a rajongók által a pénz összejött az új albumhoz és azok akik részesei voltak ennek, bármit készítenek is imádni fogják.
Viszont ahhoz, hogy reális képet kapjunk az albumról ezeket ki kell zárni. Mert minden mellébeszélés nélkül, az album jó lett!

A Critically Disdained akusztikus kezdése majd a hirtelen (ám korántsem meglepő módon) zúzósra váltása igazából egy korrekt album kezdés és bár nincs semmi különlegesség a szám teljesen élvezhető. Aztán jön a Since We Broke Up ami a maga közepes tempójával is képes olyan energiákat átadni, ami még pörgősebb számoknál is ritka. A tökéletes versszakokat csak a refrén közepessége halványítja el kicsit, de ettől még rendben van a szám. A Real-t kicsit jobban beharangozták a kritikák, mint kellett volna. Annak ellenére, hogy ez is megállja a helyét és a versszakok hangulatosak, szinte semmi sem történik a számban. De mégis szerethető. A From The Rooftops már végre mozgalmasabb dal, de vegyes érzéseim vannak. A kezdő dallam nagyon nem illik a BFS-hez a versszakok pedig túl gyorsak és a szöveget csak elhadarja. Ezzel szemben utána egy tökéletes átvezető rész következik és a refrénben annak ellenére, hogy csak ÓÓÓ-zás van nagyon dallamos. A végén pedig nagyon hajaznak a Blink 182-Feeling This befejezésére, ami itt is ugyanolyan jól hangzik.
Ezután a lelkünk mélyére nézünk kicsit a Circle című szám alatt és bár nagyon elüt a korábbi BFS számoktól nekem nagyon megtetszett és fantasztikusan énekel benne Jaret. A Normal Chicks újra feléleszti a hangulatot és szövege alapján az egyik legjobb lehetne a lemezen, de a bevezető dallam nagyon sablonos a refrén pedig össze lett csapva. És végre egy vérbeli BFS dal következik az I Am Waking Up Today. Gyönyörűen fel van építve a dal és nagyon slágeres a refrén. Az egyetlen hiba, hogy az átvezető dallamot már lusták voltak megírni, de így is nagyot üt. A Couple Of Days minden átlagossága ellenére nem rossz dal, bár nem igazán érint meg. Viszont az And I Think You Like Me Too nagyon kellemes kis könnyed dal, akusztikus gitárral. Ez sem tipikus BFS szám, de nagyon hangulatos és van helye az albumon. Aztán az Envy és a Right About Now még a végére felpörgetik a lemezt, bár egyik sem kimagasló alkotás. A How Far This Can Go már a címe alapján is az album érzelmes részét erősíti és bár nem egy When We Die, de azért jó kis dal. És befejezésnek pedig a Kevin Weaver-t választották, ami felépítésében olyan, mint az első szám valószínű nem véletlenül. Szövege miatt ez valószínűleg az énekes szüleinek szól, de nem egy tipikus lassú dal (inkább az ellenkezője). Nem hallgathatatlan a szám, de nem a jobbak közé sorolnám.

A legrosszabb dal díjáért a Couple Of Days és a Kevin Weaver szállhatna versenybe még a legjobb elég egyértelmű. Igazából semmi különleges nem történt az albumon, de mégis jó volt végighallgatni és egy korrekt albumot hoztak össze, ami nagyjából a 2006-os Great Burrito Extortion Case című lemezzel hasonlítható össze leszámítva, hogy azon volt pár nagyon nagy sláger (viszont pár nagy melléfogás is).

Az albumot mindenképpen ajánlom meghallgatásra, de senki ne várjon nagy durranást. Én úgy gondolom, hogy ez egy jó kis album lett és hozza a BFS átlagos színvonalát, bár a stílusuk már kicsit változóban van. És ha azt nézzük, hogy mennyi lemezt kiadtak már és mennyi idősek akkor meg abszolút nem lehet okunk panaszra.

Értékelés: 79%

Legjobb szám az albumon: I Am Waking Up Today