Elérkeztünk sajnos ahoz a korszakhoz, ahol a zenekarok már szinte képtelenek újat mutatni. És ez nem is feltétlen csak az ő hibájuk. Annyi együttes van már és annyi formabontó banda tűnt fel a szinen, hogy már szinte minden zenére azt lehet mondani, hogy vagy lejárt lemez vagy pedig koppintás.

A dallamokat nem lehet a végtelenségig varijálni és a számoknak is megvan az elfogadott felépítése, aki pedig megpróbálja áthágni ezeket a szabályokat azt általában megkövezik (lásd a Sum 41-Screaming Bloody Murder). Éppen ezért, aki kiszeretne tűnni a tömegből csak egy dolgot tehet. Az egyetlen, amin szabad és lehet is variálni megfűszerezve ezáltal az albumot az a hangszerelés és az effektek. Ezzel viszont nagyon vigyázni kell, mert könnyen túlzásokba lehet esni. A Linkin Park például már odáig fajult, hogy a zenét le is felejtették az albumukról és csak az effektek maradtak.

De akad azért még egy két banda, aki talpon tud maradni és nem olvad bele a tömegbe. Ezek közé tartozik az Eleventyseven is akik albumról-albumra mindig jobbak lesznek. Egyre színvonalasabb és egyre különlegesebb az amit ők csinálnak. Ez az albumuk pedig már szinte tökéletes lett.


Tracklist:

01 Wasted
02 Ghost
03 Give It Up
04 Silent Symphony
05 College Girls
06 Quota
07 Don't Want To Fall
08 Milk The Lightning
09 Book Of Secret
10 Divers In A Hurricane
11 Suburban Love
12 Lonely


Pozitívumok:

Az előző albumaiknál sajnáltam, hogy kicsit rövidre sikeredtek, de ez 12 számmal már pont olyan hosszú amilyennek lennie kell. Ezenkívül nincs mélypont az albumon. Általában minden lemezen szokott lenni egy pont amikor kicsit leül a hangulat és ötlettelenséget érzünk. Itt nem is beszélhetünk ilyenről. Már rögtön az elején olyan erősen kezdenek, hogy félünk vajon kitart e az album végéig. A Wasted című szám verszak részei tökéletesen el lettek találva és nagyon jó ötlet volt ezzel a számmal indítani az albumot. Igaz, hogy utána könnyedebb számok követik, de azok is megállják a helyüket. A Silent Symphony pedig egy nagyon kellemes kis szám ami alatt az ember elfelejti minden gondját. Majd ismét folytatódik az a lendület, amit a Wasted-el megkezdtek és a College Girls legalább olyan jó szám lett. A Quota-t pedig szintén ki kell emelnem, mert nagyon kivételes szám, bár az is más kategória, itt is inkább a szinti vezeti a dallamot, de ez a dal képviseli a lazaságot, amit annyira szeretek a bandában. De aztán a Don't Want To Fall és Milk The Lightning vérbeli pop-punk dalok és hozzák azt a lendületet, amit a Wasted. A Book Of Secret és a Divers In A Hurricane is inkább a punk-os vonal az utolsó két szám viszont kicsit már lassabb és inkább pop-os hangzásvilága van. De szerintem levezetésnek tökéletes mindkét szám és a Lonely jól le is zárja az albumot.

Negatívumok:

Az egyetlen dolog amibe bele tudnék kötni, hogy túl erős számmal indítottak. Az első szám általában azt sejteti, hogy milyen lesz az album. Itt viszont a folytatás elmarad. Utána csak az ötödik számnál tér vissza a lendület a végén pedig szintén a lassú számok térnek vissza. De ez nem rossz így csak megtévesztő lehet annak aki először hallgatja.

Összegzés:

Az Eleventyseven valószínűleg nem a legtehetségesebb banda és nem ők értenek legjobban a zenéhez. De abszolút korrekt amit csinálnak és őket elsősorban a hangulat miatt lehet szeretni. Továbbra is megőrizték a vidám és könnyed stílusukat, ami szerintem nagy dolog egy olyan korszakban, amikor mindenki drámázik.

Értékelés: 92%

Legjobb szám az albumon: Quota