Az idei év nagyon korán elkezdődött a Fall Out Boy új lemezével. Remélem később sem fogunk unatkozni. De nézzük is meg, hogy sikerült az albumuk...

Sok minden elmondható a Fall Out Boy -ról, akárcsak az új lemezükről, de egy dolog biztos; tudják mi kell a népnek!

Rég volt már 2007, amikor is berobbantak a köztudatba és nyomokban még pop punk zenét játszottak. Nagyon hiányoznak az olyan dalok, mint a Thanks For The Memories és sajnálom, hogy a FOB is már más utakon jár. És bár nem sikerült megmenteniük 2013-ban a Rock N' Roll -t, azért szép dolog, hogy megpróbálták.

Nem igazán az én stílusom az a zene, amit most a FOB játszik és nem is túl szimpatikus a filozófiájuk, mégsem tudok rájuk haragudni. Sajnos úgy nem lehet megélni, ha csak magadnak zenélsz. És én nem mondom, hogy maguk sem szeretik azt amit csinálnak, de annyira lélektelen és felszínes az egész, hogy látszik, hogy ez a közönségnek szól. Ellentétben mondjuk egy Yellowcard -al, akik a saját lelküket is belerakták a dalaikba.

Ez persze csak nekem fájó pont, ettől még a FOB nagyon is profin űzi ezt a műfajt akármi is legyen az és biztos vagyok benne, hogy a nagy többség imádni fogja a lemezt.

Tracklist:

01 Irresistable
02 American Beauty American Psycho
03 Centuries
04 The Kid's Aren't Alright
05 Uma Thurman
06 Jet Pack Blues
07 Novocaine
08 Fourth Of July
09 Favorite Record
10 Immortals
11 Twin Skeleton's (Hotel in NYC)

A lemez nagyon hasonlóan épül fel, mint az előző. Itt is hatalmas energiákkal kezdődik el és éppúgy a 6. számnál van a töréspont. Az Irresistable remek kezdés az American Beauty elég furcsán van hangszerelve és sablonokból építkezik, de fülbemászó dal. A Centuries szintén nagyot szól a Kid's Aren't Alright pedig egy szép érzelmes dal. Az Uma Thurman pedig egy olyan dal, amit egyszerűen muszáj hallgatni. A gitár szóló meg csillagos ötös, főleg a fúvós aláfestéssel. Azonban a következő hármas abszolút töltelék szám. A Jet Pack Blues -nak már a címét sem értem, hiszen a dalban semmi blues nincsen. A Novocaine meghallgatásához tényleg fájdalom csillapító kell (gondolom erre akartak utalni a címmel - haha). A Fourth of July -nak kicsit The Mighty Fall (amit kimondottan utálok) beütése van. De a végére ellentétben az előző albummal jobb dalok kerültek. A Favorite Record igaz, hogy nem a kedvenc felvételem, de végre hangulatosabb szám, az Immortals pedig mikor kiadták nem tetszett, de most a lemezen hallva úgy éreztem, hogy emeli a színvonalat. A végére pedig a Twin Sceleton's került, ami szerintem kevés egy befejező dalnak, de a szám végén a hangulatos vokállal mégis elfogadható lezárást kapunk.

A FOB láthatóan a kijelölt útjukon halad. Az irány érezhető volt az előző lemezen is. Nem ért meglepetésként, amit kaptunk tőlük. Bár összehasonlítani nem tudnám a két lemezt, mivel hangulatában és hangszerelésében is más, ezenkívül mindegyiken más hibákat követtek el, mégis a színvonal nagyon hasonló.

Az elején írtam, hogy tudják mi kell a népnek és azt adják. Slágert valóban tudnak írni és nem is egyet. Viszont mint album rendre elkövetik a tipikus hibákat. Kitaláltak egy jó sémát, amit az American Beauty, Centuries vagy Uma Thurman dalokban is hallhatunk. És ezeknél remekül működik is. De nem lehet egy egész lemezt egy sablonra építeni. A közepén teljesen leült az album. És a vége se üt már akkorát. Ráadásul egy dalon belül sem mernek újítani. Ragaszkodnak az alap dallamokhoz. Így viszont azt veszem észre, hogy a remek kezdés után a szám felétől elkalandozik az agyam, mert ugyanazt hallom végig.

Az előző lemezen változatosabbak voltak a dalok, itt pedig nagyon hasonlóak. Viszont ezzel szemben itt a gyengébb dalokat sem olyan undorral hallgatom, mint a Save Rock N' Roll tévedéseit.

Egy pár mondat erejéig viszont muszáj kitérnem a megmagyarázhatatlanul semmilyen album borítóra, amit már nem először játszanak el. Az előző borító is és ez is egyszerűen szörnyű. És nem értem mért nem fordítanak erre több figyelmet, amikor a klipjeikbe is sok energiát fektetnek. Na de térjünk vissza inkább a zenéhez...

Összességében szerintem nincs nagy gond a lemezzel, a rajongók kétség kívül elégedettek lesznek. Aki komolyabb zenei élményre vágyik az nem biztos. Ennek ellenére mindenkinek van olyan hangulata, amikor jól esik ilyen zenét hallgatni.

Értékelés: 79%
Legjobb dal a lemezen: Irresistable