Elérkezett az idő hogy egy újabb bandát mutassak be, akik mellett nem lehet elmenni szó nélkül.

A Neon Trees 2005-ben alakult és bár sok féle stílust kevernek, leginkább Indie rock, New wave, ami jellemző rájuk. Én egy filmben hallottam először az egyik dalukat, ami nagyon megtetszett és mikor utánna néztem a munkásságuknak magába szippantott ez a zenei világ, amit képviselnek.

2009-ben adtak ki egy EP-t, majd 2010-ben kiadták az első albumukat is. És ezután sem pihentek sokat, hiszen 2012-ben jött a következő album a Picture Show...


Habits (2010)

01 Sins Of My Youth
02 Love And Affection
03 Animal
04 Your Surrender
05 1983
06 Girls And Boys In School
07 In The Next Room
08 Our War


Igaz, hogy kissé rövidre sikerült az album, még első lemezhez képest is, de feledteti az, hogy a dalok szépen ki vannak dolgozva és valóban remek slágerek kerültek rá.

Az Animal, 1983 és az In The Next Room fantasztikusan el lett találva. Ezek miatt simán megbocsátom még azt a három gyenge számot is amik kicsit lerontják az albumot. Viszont a Sins Of My Youth és a Your Surrender az abszolút kellemes kategória úgyhogy nincs sok okunk panaszra.

A dalok hangzás világa és az énekes hangja annyira különleges, hogy még ha nem is annyira érdekes a szám egyszerűen jó hallgatni. Persze bőven van még hova fejlődniük, de az irány érezhetően jó.

Értékelés: 70%
Legjobb szám az albumon: Animal

Picture Show (2012)

01 Moving In The Dark
02 Teenage Sounds
03 Everybody Talks
04 Mad Love
05 Weekend
06 Lesson In Love
07 Trust
08 Close To You
09 Hooray For Hollywood
10 Still Young
11 I Am The D.J.


Az előző lemez után más irányt vártam volna tőlük, ehhez képest ez sokkal elvontabb lett és kissé nehezen emészthető, de zeneileg teljesen hozza a szintet.

Van pár dal amire már első hallásra felkaphatjuk a fejünket, ilyen például rögtön a kezdő szám a Moving In The Dark, aztán az Everybody Talks vagy épp a Mad Love. Ezeket gyorsan meg lehet jegyezni, viszont a többi dal értékei fölött már gyorsan el lehet siklani. Pedig nagyon is jó számok azok is!

Ez valóban egy kicsit érzelmesebb, nyugisabb lemez lett és nehezebb megszeretni, de nem lehetetlen és mint album szépen fel van építve. Az I Am The DJ pedig tökéletes lezárása az albumnak.

Értékelés: 75%
Legjobb szám az albumon: Everybody Talks