Az All American Rejects már a negyedik nagy lemezénél tart és én bár nagyon vártam az újabb alkotást azért féltettem őket, mert az előző albumaik olyan magas szintet ütöttek meg, hogy nem voltam biztos benne, hogy lehet ezt fokozni. De az új lemezzel bebizonyították, hogy nem kell őket félteni.

Egy alapjában véve is egyedi stílusú zenekarról beszélünk, de ez az új lemez még a megszokotthoz képest is különleges. Visszaköszönnek a jól ismert stílusjegyek most is azonban teljesen más tálalásban. Biztos hogy lesz aki felháborodik ezen a korongon, hiszen elég megosztó lett, de én nagyon remélem, hogy hozzám hasonlóan azért akad olyan is akinek ez bejön. Mert szerintem óriási a lemez!

Tracklist:

01 Someday’s Gone
02 Beekeeper’s Daughter
03 Fast And Slow
04 Heartbeat Slowing Down
05 Walk Over Me
06 Out The Door
07 Kids In The Street
08 Bleed Into Your Mind
09 Gonzo
10 Affection
11 I For You

Azt sem tudom, hol kezdjem. Igazából nagyon beleszerettem az albumba és sok dicséretet szeretnék elmondani róla, de nehéz összefoglalni. Szóval a lemez nagyon szépen fel van építve. Tökéletesen adagolja nekünk a különböző típusú dalokat és nem válik unalmassá egy percig sem. Sőt egyenesen magábaszippant az a különös hangulat ami uralja a lemezt. De a dalok külön is épp úgy élvezhetők, mint egymás után hallgatva.

Ami viszont még különösen figyelemre méltó az a hangszerelés, illetve az hogy milyen sok dallammal dolgoztak. Tényleg nagyon aprólékosan a végletekig ki van dolgozva a lemez és nagyon színessé teszi, hogy sokféle hangszert, illetve effektet használtak. De ezzel együtt is tökéletesen egységes az album. A befejezést pedig nagyon szépen oldották meg, hiszen az Affection megadja a lemeznek a kiteljesedést még az utolsó I For You egy szép levezetése az egésznek.

Épp ezért egyértelműen ez az eddigi legjobb, legkiforrottabb lemezük! Azonban akármennyire is pop-punk bandának számítanak (bár sosem voltak igazán punkok) ez nem egy pop-punk lemez és nincsenek rajta gyors vagy zúzós tételek. Ez leginkább alternative-pop, ha van egyáltalán ilyen. De megijedni nem kell, mert a torzított gitár most is jelen van épp amennyire kell.

Lehetne még sok jót elmondani a lemezről, de akkor nem tudom mikor érnék a végére. Hibákról nem nagyon tudok beszámolni. Csak ízlés kérdése. Szóval tetszik vagy sem ez egy ilyen lemez lett és ez így jó ahogy van!

Értékelés: 93%
Legjobb szám az albumon: Walk Over Me