Bátran kijelenthetem, hogy a Sum 41 megérett. Kaptunk mi már sok mindent tőlük és mindig élveztük is. Voltak lazák voltak kemények, de mindig szerettük, amit csináltak. Ennek ellenére az első komolyabb zenei élmény a Chuck című albumuk volt. Addig is jók voltak, de ott érezhető volt, hogy most elindultak a jó irányba és zeneileg is nagyot fejlődtek.

Most viszont elérték azt a pontot, amire azt kell mondanom, hogy le a kalappal. Nem számítottam tőlük ilyen komoly színvonalú albumra, de megcsinálták. Amellett, hogy megőrizték az egyéniségüket képesek voltak teljesen megújulni és igényes zenét készíteni. Engem nem érdekel semmilyen nyamvadt kritikusnak sem a véleménye, (mivelhogy lehúzták kicsit ezt az albumot) hisz a nevükben is benne van, hogy csak kritizálni tudnak. Ez akkor is az egyik legjobb album a világon!

Tracklist:

01 Underclass Hero

02 Walking Disaster

03 Speak Of The Devil

04 Dear Father

05 Count Your Last Blessings

06 Ma Paubelle

07 March Of The Dogs

08 The Jester

09 With Me

10 Pull The Curtain

11 King Of The Contradiction

12 Best Of Me

13 Confusoin And Frustration In Modern Times

14 So Long Goodbye

Tökéletesen megfelelő az album hossza, hiszen 48 perces és 14 szám került rá, amikből teljesen kihozták a maximumot. Nem csak verszakokból és refrénekből állnak a számok, hanem rengeteg plusz témát visznek bele, amitől mindegyik szám egy külön alkotás lesz. Nagyon jót tesz az albumnak az is, hogy végre merték használni a zongorát és más hangszereket több számukban is. Ezenkívül, ha kicsit jobban fülelünk a számok alatt akkor háttérben észre lehet venni, hogy milyen komoly vokál szól minden egyes számban. Néhol szinte észrevétlen, de mégis teljesen más lesz tőle hangzás.

Vannak az albumon kisebb úgymond átvezető számok, amik nyilván emiatt rövidebbek (Ma Paubellem, King Of The Contradiction). De ezek is teljesen jól beleilleszkednek az album képébe és remekül vannak elhelyezve. Olyan így mintha több felvonásból állna az album. Ezenkívül több számnak a végén is rámennek arra, hogy megadják a hangulatot vele a következő számhoz. Egyedül azt tudnám gyenge pontnak mondani, hogy az utolsó szám egy ilyen erős és lendületes albumhoz kicsit primitív lezárás, de az is kellemes kis szám és elfér ott.

Aki eddig nem szerette a Sum 41-t az tuti, hogy megszereti, de ugyanakkor az is elégedett lehet, akinek már eddig is a kedvencei közé tartozott. Nekem ez azok között az albumok között van, amiket soha nem tudok megunni és ez elég ritka.

Értékelés: 98%

Legjobb szám az albumon: Walking Disaster