2012 hatalmas csalódásai után reménykedve vártam a következő évet. 2013 februárjában megérkeztek az első számok a Fall Out Boy legújabb albumáról és elég ígéretesnek tűntek. Már csak azért is bizakodtam nagyon, mivel a banda 2008-ban ugye hírtelen feloszlott és bár én nem hittem a visszatérésükben, azért örültem neki és reménykedtem, hogy 5 év kihagyás után most mindent beleadnak, hogy mindenki emlékezzen a visszatérésükre.

2007-ben hírtelen robbantak be a köztudatba és a Thanks For The Memories című számukkal azt hiszem mindenki megszerette őket. Azonban amilyen hirtelen jöttek, olyan hirtelen el is tűntek 2008-ban. Volt még egy két jó számuk, de igazán komoly dolgokat nem tudtak felmutatni. A 2008-as album már kicsit elkapkodott volt és semmiféle eredetiség nincs benne. Úgyhogy elég szerencsétlen véget ért a banda.

De most 2013-ban újra egymásra találtak és nyomban munkába álltak. Annak ellenére, hogy igazán maradandót még nem alkottak a Fall Out Boy-ban mindig is benne volt az a plusz, amitől nagyok lehetnek egyszer. A kérdés csak az, hogy sikerül e kihozniuk magukból. Én reméltem, hogy sikerülni fog, de sajnos ismét csalódnom kellett.

Tracklist:

01 The Phoenix
02 My Songs Know What You Did In The Dark (Light Em Up)
03 Alone Together
04 Where Did The Party Go
05 Just One Yesterday
06 The Mighty Fall
07 Miss Missing You
08 Death Valley
09 Young Volcanoes
10 Rat A Tat
11 Save Rock And Roll

Pozitívumok:

Első hallgatásra az album szörnyű élmény volt. Nehezen vettem rá magam, hogy újra kitegyem magam ilyen borzalmaknak, de aztán kezdtem felfedezni az album értékeit.

Az első két számot korábban már hallhattuk, hiszen azokat előre kiadták és azok tökéletesen rendben is vannak. Jól megadták a kezdést az albumnak. Utána már kicsit átlagosabb számok következnek, de egészen a 6. számig nincs nagy gond az albummal. Az utána következő 3 számnak is egész kellemes hangulata van, de az utolsó kettőről majd később beszélek.

Az album nagyon egységes és remekül kezdődik az első 2 számmal és utána is szinten tartja magát a 10. számig. Az Alone Together egy nagyon lendületes és fülbemászó szám lett. A Where Did The Party Go kicsit vontatott, de mégis kicsit retro hangulata van és ettől akár még jó is lehet. A Just One Yesterday-ről nekem a kezdése miatt egyből Adele száma jutott eszembe, a Rolling In The Deep. Nagyon hasonlít rá és emiatt kicsit koppintásnak tűnik, de a refrén nagyon kellemes. A Miss Missing You szintén egy nagyon jó kis dal és a Young Volcanoes pedig nekem a kedvencem lett az albumról a különleges hangzásvilág és kellemes hangulata miatt.

Negatívumok:

Save Rock And Roll! Ezt a pofátlanul nagyképű címet viseli az album, de kérdem én: Ez egy Rock album lenne? A közelében sincs. Ez szinte 100%-osan egy pop album lett és ha röviden kéne értékelnem az albumot, hát nem sikerült megmenteniük a Rock And Roll-t. Az album borítóhoz kb. a Google-ról letöltöttek egy képet és ráírták a nevüket. A klipjeik pedig szót sem érdemelnek, pedig már 3-at ki adtak, de egyszerűen szánalmasak.

De visszatérve a zenéjükhöz… Három számot nem említettem eddig. Ezek pedig a The Mighty Fall, Rat A Tat és a Save Rock And Roll. A többi szám még egész jó is lenne, de ezt a 3-at soha sem fogom megbocsátani nekik. Egyszerűen nem bírja bevenni a gyomrom őket. A The Mighty Fall-ban még rap-el is valaki, ami ráadásul borzalmas és a refrén szövegét is elfelejtették megírni így csak azt énekli folyamatosan, hogy the mighty fall in love. A Save Rock And Roll-ban pedig mégis mért kellett Elton John-nak énekelnie? Mi köze van neki egy Rock albumhoz? De ettől függetlenül is szörnyű lett a szám. Iszonyatosan vontatott és unalmas. Semmi sem történik benne mégis valahogy elhúzták 4 és fél percig. És befejező számként ez megbocsáthatatlan.

És az olyan „apróbb” hibákat meg se nagyon merem említeni, hogy minden számban ugyanaz a dob téma van. Konkrétan szinte csak lábdob megy végig, amit egy 5 éves gyerek is lejátszik még akkor is ha először ül a dobok mögé. Vagy hogy a legtöbb számban semmi egyediség nincsen, ráadásul 11 szám még mindig kevés főleg 5 év pihenő után.

Összefoglalás:

Igaz hogy elég komoly negatívumok hangzottak el, de azért vannak értékei az albumnak és nyugodtan meg lehet hallgatni, bár inkább csak azoknak ajánlom, akik FOB rajongók, vagy a pop zenét is szeretik. Kétség kívül vannak rajta jó számok, de ez nem hasonlít a régi Fall Out Boy-ra és szégyeljék magukat, hogy Rock-nak merik nevezni ezt a lagymatag albumot. De leginkább azért vagyok mérges rájuk, mert akár jó is lehetett volna az album, hiszen vannak rajta nagyon ütős számok, de hát a FOB-ra jellemző, hogy mindig rátesznek egy csomó szörnyű számot is amikkel lerontják az egészet. Hát most is ez történt.

Értékelés: 72%

Legjobb szám az albumon: The Phoenix