A Bowling For Soup volt az aki igazán megszerettette velem a pop-punk zenét. A High School Never Ends-el ismertem meg őket és azóta is ők a kedvenc együttesem. Az összes albumuk nagyon jól sikerült, de mégis azt kell mondanom, hogy a Sorry For Partyin'-hez képest sehol sincsenek.

Ezen az albumon minden összejött nekik. Az összes dal tökéletesen van megírva és rendesen kitöltötték őket dallamokkal és érzelmekkel. Olyan hangulata van ami semmi más albumhoz nem fogható.

Amit viszont még érdemes megemlíteni, hogy a BFS mennyire odafigyelt most, hogy csak jó számok kerüljenek fel a lemezre. Ugyanis összesen 29 számot írtak ehez az albumhoz és bár a kimaradt dalok is egész jók és vállalhatóak lennének, mégis a megszokott 17 szám helyett inkább csak 13 lett a végleges változat. Inkább kevesebb legyen, de azok mind jók. És igazuk van. Ennek ellenére sajnos mégis csak becsúszott egy gyengébb dal, de erről majd később.

Tracklist:

01 A Really Cool Dance Song
02 No Hablo Ingles
03 Me Wena
04 Only Young
05 I Don’t Wish You Were Dead Anymore
06 Bfff
07 Me With No You
08 Hooray For Beer
09 America (Wake Up Amy)
10 If Only
11 I Gotchoo
12 Love Goes Boom
13 I Can't Stand L.A.


A stílusuk megmaradt és a szövegeik ugyan olyan betegek, mint régen. Egy valami azonban változott. Most sokkal igényesebben csinálták meg az albumot. Ez a számok minőségén és kidolgozottságán is látszik, illetve azon, hogy ezeket remekül el is helyezték az albumon.

Tökéletesen kezdődik az album a Really Cool Dance Song-al, ami megadja az alaphangulatot is és innentől kezdve magába szippant a zene. A No Hablo Ingles és a Me Wena is nagyon eredeti számok és a színvonalat tartják, de az Only Young-nál újra annyi energiát kapunk, hogy tényleg megint fiatalnak és szabadnak érezzük magunkat. Az I Don't Wish You Were Dead Anymore nem igazán a BFS stílusa, de ettől még abszolút rendben van a szám. A Bfff szintén kicsit különc dal. A szövege a szokottnál is betegebb a dallamvilág pedig kicsit másabb, nem a megszokott, de teljesen szerethető ez is. Majd jön a Me With No You, ami szinte már megüti a When We Die színvonalát. Nagyon hangulatos és érzelmes dal és a szöveget is remekül eltalálták. A Hooray For Beer nem sok egyediséggel rendelkezik viszont energiával annál inkább. Ez tipikus BFS dal még a mondanivalójában is. Az America sem a megszokott dallamokkal és felépítéssel készült, de ez is egy kellemes színfolt az albumon. Az If Only szintén nagyon ötletes szám. Egy telefonbeszélgetés kíséri végig a dalt és bár unalmasnak tűnhetnek a beszélgetős részek a refrén mindenért kárpótol. Az I Gotchoo pedig nekem az album fénypontja. Kivételes dallamvilága teljesen magával ragad. Egy nagyon laza és vicces kis dal, amit lehetetlen megunni. És jön a Love Goes Boom, ami tényleg nagyot robban. Rengeteg különböző témával dolgoztak és ezeket jól fel is építették. Tökéletes munka. És a végére maradt az I Can't Stand L.A. ami bár nem mondható rossz számnak, de kicsit átlagos és egy ilyen precíz jól megírt albumhoz ez a szám nagyon igénytelen. Még valahol a közepén elrejtve megbocsátható lenne, de így a végére ez elég nagy hiba.

A jó hír viszont, hogy ez az egyetlen hiba az albumon és ha az utolsó számot levennénk akkor tökéletes lenne. De még így is egy nagyon színvonalas és kivételes album lett. A BFS-nek mindenképp a legjobb alkotása, de a pop-punk albumok között is az egyik legjobb.

Értékelés: 95%

Legjobb szám az albumon: Only Young