10 évvel ezelőtt adta ki első nagy lemezét a Sum 41 és azóta csak egyre jobbak lettek. Még egy albumukban sem csalódtam eddig és nagyon reméltem, hogy ebben sem fogok. Viszont féltem, hogy mihez kezdenek most, hiszen a 2007-es albumuk számomra felülmúlhatatlan lett.

De úgy látszik nem kell félteni őket, mert ha ők valamibe belekezdenek az csak jó lehet. Ismét sikerült teljesen megújulniuk és valami egészen mást kaptunk tőlük most, mint az Underclass Hero. Ha mint album egészében nem is, de bizonyos pontokon jobb, mint az előző. Egy nagyon gondosan és precízen felépített albumról beszélünk ezért egy kicsit más szabályok érvényesek ilyenkor rá. És éppen ezért az Underclass Hero-val nem hasonlítanám össze.

Bár nagyon próbára tették a türelmünket, hiszen 4 évet kellett várnunk erre az albumra, de ha ennyi időre van szükség, hogy ilyen szintű albumot csináljanak, akkor inkább várunk legközelebb is ennyit.

Tracklist:

01 Reason To Believe
02 Screaming Bloody Murder
03 Skumfuk
04 Time For You To Go
05 Jessica Kill
06 What Am I To Say
07 Holy Image Of Lies
08 Sick Of Everyone
09 Happiness Machine
10 Crash
11 Blood In My Eyes
12 Baby You Dont Wanna Know
13 Back Where I Belong
14 Exit Song

Ismét bebizonyították, hogy ők nem csak ahoz értenek, hogyan kell jó számokat írni, hanem ahoz is hogyan ezekből egy remek albumot csinálni. Látszik, hogy nem csak rádobálták az albumra a számokat, ahogy jött. Valószínűnek tartom, hogy megcsinálták előbb külön őket és aztán a stúdióban egybe gyúrták, hogy azok teljesen egységesek legyenek. Nagyon komoly hangulat uralkodik az egész albumon és hallgatás közben teljesen beszippant a világába.

Tökéletes munkát végeztek, hiszen remekül fel van építve az album. Az első szám eszméletlenül ütősre sikeredett és rögtön követi a Screaming Bloody Murder, amiről az album is a nevét kapta és ez talán az album legjobb száma is lett egyben. A 7. számnál pedig (Holy Image Of Lies) úgy csinálták meg, mintha onnan egy új fejezet kezdődne és ehez kapunk egy jó kis bevezetőt is a szám közepétől. Az utolsó előtti szám pedig (Back Where I Belong) tökéletesen levezeti az albumot és az Exit Song már csak egy finom kis ráadás a végére.

Mindegyik számból a legtöbbet sikerült kihozniuk. Nagyon szeretik a hirtelen váltásokat, mikor egyik pillanatban zúznak aztán egyszer csak már egy szál zongora dallam megy és arra énekel rá. De ez nagyon jól működik és nem vitték túlzásba. Megtalálhatók az albumon a lassabb számok is és azok is nagyon jók lettek. És bár mindegyik szám nagyon jó mégis vannak rajta kiemelkedő alkotások.

Mint album remekül sikerült és kevés az ehez fogható, azonban egy két számot túlságosan szétdaraboltak ahoz hogy önmagában élvezhető legyen. Ezenkívül van két szám az albumon, amik magukban nagyon jók, de az album stílusához nekem sehogy sem passzol.

De ezek csak apróbb hibák, amiktől még így is bőven a legjobb és legkülönlegesebb albumok között a helye. Nagyon sokszor hallgattam már és még fogom is. Mindenkinek csak ajánlani tudom, de ha elsőre nem is tetszik meg mindenképp érdemel még egy esélyt mert az is tény hogy első hallásra furcsa lehet.

Értékelés: 94%

Legjobb szám az albumon: Screaming Bloody Murder