A Zebrahead bár nagy múltal és sok albummal rendelkezik mégis ez az egyetlen amit szeretek tőlük. 1996-ban alakultak és ez a 8. stúdió albumuk. Nagyon sajátos stílust képviselnek viszont néha már túlzásba viszik. A kezdetekben még funk-metal, ska-punk-ot játszottak majd lassan kezdtek áttérni a punk-rock, alternative-rock világába, de ezzel még nem elégedtek meg. Úgy gondolták, hogy ha a Linkin Park vegyítheti a rock-ot és a rap-et akkor ők mért ne tehetnék meg ezt a punk-al és a rap-el.

Elsőre elég furcsa lehet, de nem is volt olyan rossz ötlet. Bár kellett jó pár év mire ez rendesen kiforrott, de ezen az albumon a helyére került minden. A korábbi albumokon is találhatók jó számok és a 2008-as lemezükön már kezdtek magukra találni, de azokon még nagyon elcsúsztak az arányok és elég igénytelen zenét játszottak.

Most 2011-ben bár még ugyanolyan betegek mint régen, de legalább a zenéjük sokat fejlődött és ez egy abszolút hallgatható album, ami tele van jó számokkal.

Tracklist:

01 Blackout
02 Nothing To Lose
03 She Don’t Wanna Rock
04 Ricky Bobby
05 Get Nice!
06 The Joke’s On You
07 Nudist Priest
08 Galileo Was Wrong
09 Truck Stops And Tail Lights
10 I’m Definitely Not Gonna Miss You
11 Too Bored To Bleed
12 Kiss Your Ass Goodbye
13 This Is Gonna Hurt You Way More Than It’s Gonna Hurt Me
14 Damon Days

Ezen az albumon nincsenek nagy gondolatok és nagyívű számok, viszont rendesen odacsaptak a húrok közé. Az elejétől egészen a végéig kitart a mindent elsöprő lendület és nem lehet alatta unatkozni.

Nem szeretném nagyon elemezgetni, mert felesleges. Nyilván vannak benne hibák és nem tökéletes az album, de a célját maximálisan eléri, mégpedig hogy 45 percre kikapcsolj és jól érezd magad.

Értékelés: 76%

Legjobb szám az albumon: She Don’t Wanna Rock