Jöjjön egy új felfedezett… A Simple Plan 2002-ben adta ki első albumát. A zenekar 1999 óta létezik, de ekkor jutottak el arra a szintre, hogy kiadjanak egy lemezt. És nem is akármilyet… Elég jól rajtolt a banda. Ők is bekapcsolódtak ebbe a pop-punk stílusba és annak minden szerethető jegyét hozzák is. Sőt még egy kis egyediséget is belevittek. Az album korántsem tökéletes, de szerethető.

.

.

.

Tracklist:

01 I’d Do Anything
02 The Worst Day Ever
03 You Don't Mean Anything
04 I’m Just A Kid
05 When I'm With You
06 Meet You There
07 Addicted
08 My Alien
09 God Must Hate Me
10 I Won't Be There
11 One Day
12 Perfect
13 Grow Up

Egy kis érdekesség, hogy az album első számán (I’d Do Anything) Mark Hoppus (a Blink 182 basszusgitárosa) is énekel, ráadásul a számhoz tartozó klipben is szerepel egy pár másodpercig.

Az album abszolút rendben van főleg, hogy ez az első. A számaik annak ellenére, hogy nagyon egyszerűek mégis olyan vidámak és lazák, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni. Az album felépítése is rendben van, bár a vége felé már van egy két gyengébb dal. A Blink 182-vel és a Sum 41-al még nem hasonlítanám össze őket, de közel jár ez az album.

Értékelés: 77%

A Legjobb szám az albumon: I’m Just A Kid

A Blink folytatta, amit elkezdett. Két évvel később járunk és ismét kaptunk egy remek Blink albumot. Hasonló dallamvilággal, hasonló lendülettel, bár kevesebb eredetiséggel. Megmaradtak a jól bevált Blink jegyeknél, de próbáltak másabb stílusú számokkal is kísérletezni és az egész jól is sikerült. Bizonyos pontokban fejlődtek és tudtak újat hozni, de túl sok a középszerű szám.

.

.

.

Tracklist:

01 Anthem Part Two
02 Online Song
03 First Date
04 Happy Holidays, You Bastard
05 Story Of A Lonely Guy
06 The Rock Show
07 Stay Together For The Kid
08 Roller Coaster
09 Reckless Abandon
10 Everytime I Look For You
11 Give Me One Good Reason
12 Shut Up
13 Please Take Me Home

Sok jó szám van az albumon. Vannak, amik hozzák az előző album szintjét (bár többet nem adnak hozzá), vannak amik még jobbak is lettek és sajnos van pár ami kicsit átlagosra sikeredett. 13 szám található az albumon, igaz én egyet kihagytam volna (Happy Holidays, You Bastard) egyet pedig alapból rátettem volna (What Went Wrong) és nem csak később bónusz szám ként. Ez a szám annyira hangulatosra sikeredett, hogy ha az albumon lenne ezt választanám meg a legjobbnak, de hát nincs rajta…

Szóval vegyes érzéseim vannak az albummal kapcsolatba, de így eléggé kiegyenlítik egymást a számok. Az mindenképpen pozitív, hogy hosszabb az album és színesebbek a számok, de ugyanakkor kicsit már komolyabb is lett, ami nem feltétlen baj.

Értékelés: 88%

A legjobb szám az albumon: First Date

Ezt pedig még ráadásként muszáj belinkelnem (különdíjas) : What Went Wrong

Ahogy nemrég írtam is a Blink 182 elindított valamit… Igaz nagyon rövid ideig tartott, de nekem a kedvenc korszakom volt. 1999-2002-ig tomboltak a bulizós slágerek és azok az igazán vidám, laza punk dalok, amiktől csak jól tudtad érezni magad. Ebbe az időszakba kapcsolódott be a Sum 41 is, méghozzá nem is akárhogy…

Van is egy kis bevezető „valami” az albumon bár számnak nem lehet nevezni és utána elszabadul a hihetetlen jó kedv és pörgés, amiben nincs megállás. Egy nagyon lendületes albumot raktak össze nekünk, amiben rengeteg számból igazi sláger lett, amikre ma is emlékszünk.

Nem tudnám túlságosan elemezgetni ezeket a számokat, hiszen ezeknek a lényege csak egy dolog: a hangulat. Az pedig egészen kivételes.


Tracklist:

01 Introduction To Destruction
02 Nothing On My Back
03 Never Wake Up
04 Fat Lip
05 Rhythm
06 Motivation
07 In Too Deep
08 Summer
09 Handle This
10 Crazy Amanda Bunkface
11 All She's Got
12 Heart Attack
13 Pain For Pleaser


A hangulatot remekül átadták, ahogy azt már többször kiemeltem és sok jó számot kaptunk tőlünk. Csak olyan szívesen hallgattam volna még. Elég rövidke lett az album és ha jobban megnézzük nem is olyan sok a zene rajta. Az első szám csak egy kis bevezető, amiben zene nincs is. A Never Wake Up is csak egy rögtönzött zúzásnak felel meg a 13. szám pedig egy rövid levezetés, viszont az elég klassz lett. Ezenkívül szerintem nem árt, ha azért van egy-két lassabb szám is az albumon, hogy valami tartalma is legyen az egésznek. Bár igaz, hogy a Handle This című szám ezt próbálja pótolni és az elég jól is sikerült.

De ezek az apróbb hiányosságok elenyészőek a pozitívumokhoz képest, úgyhogy összességében nagyon jó kis album lett ez és szerintem simán felértek a Blink szintjéhez.

Értékelés: 86%

A legjobb szám az albumon: In Too Deep

A Linkin Park szintén egy olyan együttes, akit újítónak lehet mondani, hiszen nagy sikerrel ötvöztek többféle stílust és ezzel kiemelték magukat a tömegből. 2000-ben robbantak be a köztudatba rögtön az 1. lemezükkel és azóta is mindenki emlékszik rájuk (ha a zenéjüket nem is szereti mindenki). Jó pár sláger származik erről az albumról és nem véletlenül. Nagyot alkottak ez kétségtelen, bár a másik oldalról azért hagy némi kívánni valót maga után az album.

.

Tracklist:

01 Papercut
02 One Step Closer
03 With You
04 Points Of Authority
05 Crawling
06 Runaway
07 By Myself
08 In The End
09 A Place For My Had
10 Forgotten
11 Cure For The Itch
12 Pushing Me Away


Ez nem egy átlagos album lett annyit bátran ki lehet jelenteni. A zenéjük elég egyedi ahhoz hogy szerethető legyen, de pont emiatt ellenszenves is lehet. A három leghíresebb dal a lemezről egyértelműen a Runaway, Crawling és az In The End.

És nem véletlenül. Mindegyik szám remekül sikerült. A Runaway egy nagyon lendületes és különleges szám, a dallamai pedig egyből a fülünkbe költöznek. A Crawling már sokkal elvontabb és sötétebb alkotás, már már emo-hoz közelít hangulatában és ezt a klipje is csak megerősíti, de ettől még jó. És végül az In The End. Ez a szám egyszerűen tökéletes lett. Enélkül a szám nélkül biztosan nem tartana ott a Linkin Park ahol most.

Viszont, ha jobban megnézzük az albumot azért valljuk be elég egyhangú lett. Bár egyik szám sem rossz és vannak még kisebb kiemelkedő momentumok, de a vége felé már elég unalmassá válik mivel nem tud újat mutatni. Persze lehet, hogy nem is kell és csak nekem nagyok az elvárásaim. Ettől még jó album lett és meg is hozta a jól megérdemelt sikert a bandának, hogy folytathassák útjukat.

Értékelés: 80%

Legjobb szám az albumon (Ez itt nem kérdés): In The End

A Nimrod után 3 évvel kiadta 6. albumát a Green Day, kissé vegyes fogadtatással. Az előző albumhoz képest könnyedebb számok vannak rajta és talán mást vártak tőlük, ezért lehettek csalódottak páran. Ennek ellenére úgy gondolom jobban sikerült ez az album. Sokkal kiforrodtabb lett és egységesebb. Ha nincsenek is rajta egetrengető slágerek egy korrekt album lett, ami sok jó számot tartalmaz.

Tracklist:

01 Warning
02 Blood, Sex And Booze
03 Church On Sunday
04 Fashion Victim
05 Castaway
06 Misery
07 Deadbeat Holiday
08 Hold On
09 Jackass
10 Waiting
11 Minority
12 Macy’s Day Parade

Van egy egész egyedi hangulata az albumnak, amitől élvezetes lesz ez az egész. Vannak rajta gyengébb számok, de összességében egy jó albumot hoztak össze. Az egyetlen nagy tévedés ezen a lemezen a Misery című szám. Azt eléggé szenvedve szoktam végighallgatni, de végül is túl lehet élni. A Macy’s Day Parade viszont egy nagyon egyedi szám, amit bár már sokszor meghallgattam még sem tudom megunni. És annak ellenére, hogy az album 13 évvel ezelőtt jelent és kicsit már le kell porolgatni, azért még mindig hallgatható, ami szerintem nagy szó.

Értékelés: 80%

Legjobb szám az albumon: Macy’s Day Parade

Úgy döntöttem 1999-től kezdem értékelni az albumokat, azon belül is a Blink 182-t. Ennek egyik oka, hogy nem vagyok túl idős és a régebbi zenék engem már nem nagyon értek el. A másik talán jelentősebb indok, hogy én fordulópontnak tekintem ezt az albumot a zene (legalábbis ennek a stílusnak) történelmében.

Jó tudom, a Green Day már elindította ezt az irányt régebben, de szerintem a Blink volt az, aki ezt a magasba tudta emelni. A Green Day az addigra már 5 megjelent albumán összesen egy-két slágeresebb számot lehetett találni azok is az igénytelenebb kategóriák voltak. Ezzel szemben a Blink a 3. stúdió albumukkal simán lenyomta őket és sokkal magasabb szintre emelte a zenei stílust. Ők elkezdték végre a dallamosabb pop-punk-ot játszani.

Na de ez most nem a Green Day lehúzásáról szól. Főleg, hogy ők is jelentős dolgokat tettek le az asztalra, hanem a Blink 182-Enema Of The State albumáról. Azon belülis, hogy miért jó ez az album. Hát akkor nézzük…

Tracklist:

01 Dumpweed
02 Don't Leave Me
03 Aliens Exist
04 Going Away To College
05 What's My Age Again?
06 Dysentery Gary
07 Adam's Song
08 All The Small Things
09 The Party Song
10 Mutt
11 Wendy Clear
12 Anthem

12 elképesztően jó szám található rajta, ezenkívül az album végig le tud kötni. A számok vidámak, pörgősek és nagyon jó hangulatot tudnak átadni. És ez az egész albumon végig kitart, kivéve persze az Adam’s Song. De ez abszolút nem lóg ki az albumról, sőt ez a szám képviselni tudja egyedül az album érzelmes részét. Ráadásul ez egy nagyon őszinte szám és mély érzéseket tud átadni.

Túl sokat nem tudok beszélni erről az albumról, hiszen nem egy percről percre alaposan felépített albumról beszélünk, de a célját maximálisan elérte. Végig leköt és vidám leszel tőle!

Említettem, hogy ez a 3. nagylemezük volt, ami azt jelenti, hogy előtte már kettőt kiadtak. Ezeket is ismerem és az egyel ezelőtti (1997-es) is jó kis album, de a színvonal ennél ugrott nagyot így a korábbiakról nem fogok cikket írni. Nyilván, aki régen nem hallgatott Blink-et vagy ilyen stílusú zenét és csak mostanában hallja először ezt az albumot neki nem lesz a szíve csücske, de akkor ez nagyot szólt! Rengeteg sláger született erről az albumról.

Értékelés:  90%

A legjobb szám kiválasztása nem egyszerű feladat, hiszen sok a nagy sláger rajta és sokat játszottak közülük filmekben is ráadásul én mindet nagyon szeretem. De ami talán a legjobbra sikeredett az ez:

All The Small Things