Blink 182 – Blink 182 (2003)
1999-ben a Blink remekül elindított egy új stílust és 2003-ban ők voltak azok akik véget is vetettek neki. Na jó talán ez így szakmailag nem állja meg egészen a helyét, de az biztos hogy egy korszak véget ért…
Az utóbbi időben egyre többen kezdtek ettől a lazaságtól eltérni és most már a Blink is végleg tovább állt. És ez már tényleg egy teljesen másik Blink. Bizonyos jellegzetes vonásait persze fel lehet ismerni, de a hangulat és a mondanivaló nem ugyanaz. Az tény hogy megváltoztak. Azt viszont hogy ez jó vagy rossz mindenki döntse el maga. Én most csak az albumot szeretném értékelni…
Tracklist:
01 Feeling This
02 Obvious
03 I Miss You
04 Violence
05 Stockholm Syndrome
06 Down
07 The Fallen Interlude
08 Go
09 Asthenia
10 Always
11 Easy Target
12 All Of This
13 Heres Your Letter
14 I’m Lost Without You
Az idő múlik és minden változik. Ez alól a zene sem kivétel. Vagy ehhez alkalmazkodott a Blink is vagy pedig már ők is ennyire elvontak lettek. A lényeg az hogy emiatt ezt az albumot máshogy is kell kezelni mint a többit. És ezért nem fogom hasonlítgatni őket.
Remekül megkezdték az albumot a Feeling This-el és hasonlóan jól is folytatták majd jött az jött az I Miss You ami egy nagyon különleges szám. Alapvetően az összes szám az, de ez mégis más. Ez olyan nyugtató szám. Mindig elakarok aludni ha ezt meghallom, de abszolút a jó értelemben.
Ha az előzőkben a Linkin Park számát leszóltam, hogy mit keres az albumon akkor sajnos itt is meg kell említenem hogy a The Fallen Interlude-nak, ami csak egy félresikerült instrumentál szám szintén semmi keresnivalója nincs itt és meg is töri az album lendületét. De ha ezt letörölnénk róla minden sokkal jobb lenne. A következő szám viszont aminél megakadtam az az All Of This. Hangulatos meg minden, de először is mért énekel más rajta? Mért nem énekelhette a versszakokat a Mark? És amúgy ez szintén megtöri az album hangulatát. Egyébként nem olyan rossz szám csak nekem nem illik ide. És van még egy szám ami furcsa lehet és ez az I’m Lost Without You. De ezzel így hogy a 14. számként van az albumon nincsen problémám.
A jó hír az hogy ha ezt a két számot levesszük róla még mindig marad 12 egész jó szám és ez nem olyan rossz. De ennek ellenére is nagyon megosztó lett az album és bennem is vegyes érzéseket kelt. Nem tudom utálni, de annyira nem is lopta be magát a szívembe. Pedig nagy bajok nincsenek vele a különcségét leszámítva.
Értékelés: 85%
Legjobb szám az albumon: Always
Végül csak eltelt az a 3 év és a Linkin Park kiadta következő albumát. Nem igazán értem mért kellett ennyit várni vele, de úgy gondolom megérte. Nem azt mondanám, hogy nem fejlődtek semmit hanem inkább, hogy nem változtak semmit. Talán nem is akartak. De a rajongók ennek szerintem örültek, mivel ugyan olyan jó albumot kaptunk tőlük, mint legutóbb.
- The Rasmus? Hmmm… Abban énekel az a fura csávó, akinek madártollak vannak a hajában?
Az album elnevezésénél nem voltak túl kreatívak a srácok, de a számok elkészítésénél már sokkal inkább. És szerintem ez a jobbik eset. Akárcsak a Simple Plan ők is 1999-ben alakultak és most jött el az idő arra, hogy a világ is megismerhesse a zenéjüket. Ez az első albumuk, gondolom ezért sem akarták túlbonyolítani az album címet. Nekik is sikerült már rögtön az első albummal valami egyedit alkotni. Nem mondom, hogy a legjobb albumok között van, de mindenképpen érdemes meghallgatni.
Ismét egy olyan banda, aki már régebb óta létezik, de most érett meg igazán. Elvileg 1993-ban alakultak (bár én ezt nehezen hiszem el) és első albumukat 1999-ben adták ki. Elég egyedi stílusuk volt, de ennek ellenére az album hallgathatatlan így nem ajánlom senkinek. De rá is jöttek, hogy valamit változtatniuk kéne. 4 évvel később ismét megpróbálták és ezúttal sikerült is nekik. Jót tett ez a kis „szünet” vagyis hogy inkább dolgoztak még a stílusukon, hiszen tényleg egyéniségek lettek és nagyon különleges albumot hoztak össze. Bár elég megosztó a stílusuk így kétféle reakció lehetséges ha valaki meghallja őket:
Igaz, hogy az Offspring már a nyolvanas évek végén megalakult, hozzám mégis csak a 2003-as albumukkal értek el. Biztos a többi is jó volt abban az időben, de sajnos én azokat nem ismerem csak egy-egy híresebb számot. De a Splinter albumukkal nagyot léptek előre. Egyszerre kemény és laza, zúzós és hangulatos. Sokféle számmal kísérleteztek az albumon és ez nagyon jót tett neki. Mindenki megtalálhatja rajta azt ami hozzá közel áll.
Ennek az albumnak az értékelése most nagy próba nekem, mert vissza kell fognom magam, nehogy minden mondatban az egekig dicsérjem őket. De ígérem, hogy nagyon igyekezni fogok…
Ritka amikor egy banda rögtön a következő évben kiad egy újabb albumot, bár ami azt illeti én a Sum 41 helyében inkább vártam volna még egy évet. Az előző albumukhoz képest elég sokat változtak, ami kicsit szokatlan hiszen alig egy év telt csak el.
Ez az album inkább csak egy külön kiadás. A Blink 182 énekese (Tom DeLong) és dobosa (Travis Baker) összedobtak egy ilyen albumot is. A Blink stílusától kicsit eltér, ezért is adták ki más néven a lemezt. Ha nem Tom énekelne az albumon valószínű egyszer sem hallgattam volna meg. Nem lett olyan jó az album és a stílusa sem áll hozzám közel, bár egy két szám egész élvezhető lett. Kicsit elvontabb, mint a Blink. Sokkal zúzósabb számok vannak rajta vagy egy-kettő pedig nagyon melankolikus. Összességében nem rossz album, de nagyon szokatlanok a számok.
Egy szintén nagyon jó banda, bár kevesen ismerik a Bowling For Soup. Már 1994-ben megalakult, de nemzetközi szintre a 4. stúdióalbumukkal értek fel. Ők is pop punk zenét játszanak, de mégsem utánozzák egyik bandát sem és nem is nagyon hasonlítható másokhoz.