2005-ben egy nagyon szomorú dolog történt. A Blink 182 feloszlott. Elég hirtelen történt és mindenkit meglepett. Nézeteltérésekre hivatkoztak, de elképzelhető, hogy más is volt a háttérben.

A jó hír viszont az hogy egyikük sem hagyta abba a zenélést. Már külön utakon jártak, de a zenéjüket továbbra is élvezhetjük. Igaz már teljesen eltűnt belőlük a Blink stílus, de ettől még nem kell elkeserednünk.

Hárman kétfelé szakadtak. Tom alapított külön egy bandát, ami Angels And Airwaves néven fut, Mark és Travis pedig együtt maradtak néhány új taggal kiegészülve és ők lettek a +44. Elég gyorsan jelentkeztek is egy albummal. Nyilván Mark-nak elég sok projectje volt ahhoz, hogy csináljanak belőle egy egész lemezt. És végül is elég hangulatosra sikeredett. Nem biztos, hogy aki a Blink-et szerette az ezt is szeretni fogja, de érdemes meghallgatni.

Tracklist:

01 Lycanthrope

02 Baby Come On

03 When You’re Heart Stops Beating

04 Little Death

05 155

06 Lillian

07 Cliff Diving

08 Interlude

09 Weatherman

10 No It Isn’t

11 Make You Smile

12 Chapter XIII

Azért elég megosztó a zenéjük. Nem olyan egyszerű befogadni a számokat, de az biztos, hogy nagyon egyedi. A legutóbbi Blink albumnál említettem, hogy sokkal elvontabbak lettek és depressziósak. Hát a +44 még inkább. Erősen az a „most már mindennek vége” hangulat uralkodik az albumon.

Zeneileg is elég érdekes az album. Egyedi hangszereléssel dolgoztak és egyáltalán nem sablonosak a számok. Ez akár jó is lehet, de emiatt mondtam hogy nehéz befogadni, mert nem ilyen számokhoz szoktunk hozzá. De mindent összevetve jó album és meg lehet szeretni. Bár a Blink 182 nagyon hiányozni fog és azt a vonalat sem az A&A, sem a +44 nem vitte tovább.

Értékelés: 77%

Legjobb szám az albumon: When You’re Heart Stops Beating

Ismét csak 2 év telt el és máris új albummal jelentkezett a Bowling for soup. Egyre jobban értenek hozzá, hogy kell jó számokat csinálni. De sajnos azt még mindig nem tudják, hogyan kell jó albumot.

Az előző két albumra túl sok számot tettek rá és emiatt kicsit elveszett az egység és kicsit unalmassá is vált a vége felé. Most már 14 számnál megálltak és ez nagyon jó is. Csakhogy nem mind lett eltalálva. Sokat fejlődtek és sokkal jobb számok kerültek rá az albumra, mint az előzőkre, de sajnos sok rosszat is rajta hagytak, amik nagyon nem illenek oda. És ezekből túl sok van ahhoz hogy igazán élvezhető legyen az album.

Tracklist:

01 Epiphany
02 High School Never Ends
03 Val Kilmer
04 I’m Gay
05 Why Don’t I Miss You
06 A Friendly Goodbye
07 Luckiest Loser
08 Love Sick Stomach Ache
09 Much More Beautiful Person
10 Friends Like You
11 When We Die
12 99 Biker Friends
13 Don’t Let It Be Love
14 If You Come Back To Me…

Nem csak a hangulat, de a színvonal is nagyon ingadozik az albumon. A jó számok nagyon jók és le a kalappal a Val Kilmer, When We Die, High School Never Ends vagy az If You Come Back To Me előtt. De a rosszak viszont nagyon hallgathatatlanok (I’m Gay, Friends Like You, Don’t Let It Be Love).

Ami viszont pozitív benne, hogy nagyon vidám az album és ez hallgatás közben abszolút rá ragad az emberre. Ráadásul remekül helyezték el a számokat, hiszen bár felkerült rá három szinte már vállalhatatlan szám mégis ezeket olyan helyre tették ahol nem okoznak nagy gondot. És a jó számokat is úgy helyezték el, hogy a végére is maradjon. És befejezésnek az If You Come Back To Me tökéletes választás volt.

Ezenkívül látszik hogy a Bowling For Soup szeret zenélni és élvezi is amit csinál nem csak a pénzért adnak ki albumokat. Pedig ez most már egyre ritkább. És igaz, hogy vannak gyengébb számok az albumon, de a szintén sok kiváló szám miatt érdemes meghallgatni.

Értékelés: 78%

Legjobb szám az albumon: High School Never Ends

Fantasztikus ez az egyedi dallamvilág, amit az All American Rejects képvisel. Kiváló albumot hoztak össze ismét. De ezen nem is lepődök meg hiszen az előzőnél is lehetett érezni, hogy belőlük lesz valami.

Abszolút kiemelkedő a stílusuk és a számaik első másodperceiből már rögtön felismerhetőek. Nem lehet őket mással összekeverni. Zeneileg már sokkal komolyabb ez az album. És bár több érzelmes szám van rajta mégsem veszik magukat túlságosan komolyan. Pont megfelelő arányban vannak rajta a különböző típusú számok.

Tracklist:

01 Dirty Little Secret
02 Stab My Back
03 Move Along
04 It Ends Tonight
05 Change Your Mind
06 Night Drive
07 11.11 P.M
08 Dance Inside
09 Top Of The World
10 Straightjacket Feeling
11 I’m Waiting
12 Can’t Take It

Nem csak a stílusuk különleges és a dallamviláguk, de az énekes hangja is nagyon egyedi. Az összes számot remekül kidolgozták az albumon. Nagyon egységes az album és a hossza is pont megfelelő. Ezenkívül tökéletesen zárták le az albumot az utolsó számmal. A Can’t Take It egy szinfónikus szám, amin rengeteg szólamban szólnak a hangszerek. De nem estek túlzásba itt sem, csak pont annyi ez a szám amennyinek lennie kell

Nyilván ez az album sem tökéletes, de nem érdemes rajta hibákat keresni, mert apróságok lennének csak. Abszolút élvezhető az album és én már rengetegszer meghallgattam és még biztos, hogy sokszor  megfogom.

Értékelés: 88%

Legjobb szám az albumon: Dirty Little Secret

Megérkezett a The Rasmus sötét korszakának második lemeze.És nem kell aggódnunk, hiszen a madártollak továbbra is ott vannak az énekes hajában. És büszkébben viseli őket, mint valaha. A zenéjük azonban már hagy némi kívánni valót maga után. A legutóbbi albumuknál említettem, hogy kicsit depressziósra sikeredett és nagyon az Emo-hoz közelít. Hát ez most sincs másként. Gondolták, ha egyszer bejött, bejön mégegyszer. Azonban elég rosszul gondolták. Ugyanis nem aratott túl nagy sikert a lemez.

Érzékelhető, hogy próbálták elvinni a zenéjüket más irányba, de sajnos rossz irányt választottak. Vagy ha az irány jó is volt, de valahogy még is elcsúsztak. Úgy érzem nagyon érőlködnek ezen az albumon, hogy kihozzanak valamit belőle. És próbálnak nagyon kemények és elvontak lenni, de egyszerűen nem jön át. Nem tudom őket komolyan venni.

Tracklist:

01 Shot
02 Night After Night
03 No Fear
04 Lucifer’s Angel
05 Last Generation
06 Dead Promises
07 Immortal
08 Sail Away
09 Keep Your Heart Broken
10 Heart Of Misery
11 Don’t Let Go

Nem tudom egészen jól megmagyarázni, mért érzek így velük kapcsolatban. Hogy mért nem tudom komolyan venni őket. Úgy érzem túlzásba vitték. Túl sötétek és kemények akartak lenni, pedig ők nem ilyenek. Egyébként egész jó dallamokat találtak ki sok helyen, de valahogy mégis elrontották a számokat. Azért nem mindegyik lett olyan rossz. Amiket kiemeltem azok egész élvezhetőek, de a többi úgy érzem nem állja meg a helyét.

Elég egységes pedig az album, de sajnos ez inkább azt jelenti, hogy egységesen rossz. Viszont legalább egy számmal hosszabb az előzőnél, bár még mindig hiányolom a 12. számot. Összességéban sajnos gyengébb albumot kaptunk. Annyira nem akarom lehúzni azért, mint amennyira látszik. Hallgatható album, de nem lopta be magát a szívembe. De azt az egy-két jó számot azért érdemes meghallgatni, ha épp nincs más dolgunk.

Értékelés: 62%

Legjobb szám az albumon: Sail Away

Ha volt is még 2004-ben, aki nem ismerte a Green Day-t ez után az album után biztos hogy nem maradt olyan. Az előző albumuk után 4 évet kellett várni az American Idiot-ra. De nem véletlenül, ugyanis nagy dobásra készültek. És tényleg sikerült nagyot alkotniuk. 6 albumot adtak már ki ez előtt és mindegyiken érezhető volt a fejlődés, de ennél az albumuknál hatalmasat ugrott a színvonal.

Az albumot precízen megtervezték nem csak rádobálták a számokat. Jól vannak elhelyezve a számok és egy téma megy végig az egészen így még egységesebbé téve az albumot. Miután kiadták a lemezt mindenhonnan a Green Day szólt. Rádióból, tévéből (hiszen jó pár klipet is forgattak hozzá) és nem is csak egy számuk. Végre színvonalasabb zenét kaptunk tőlük és mindezt több, mint 1 órán át élvezhetjük az albumon.

Sok nagyon különleges szám van az albumon és ezek közül sok szinte mindenkinek ismerősen csenghet. De az azért hihetetlen, hogy még ezek mellé a tökéletes számok mellé is csak sikerült  betuszkolniuk egy-két igénytelen és szinte szörnyű számot. Nem tudom erre, hogy voltak képesek, de ez jól mutatja, hogy a Green Day elsősorban nem a minőségre törekszik, hanem hogy maguknak tetsszen a zenéjük.

01 American Idiot

Remekül megkezdték az albumot ezzel a számmal, ami az egyik legjobb is az albumon. Igaz elég sokan kiakadtak a szövege miatt.

02 Jesus Of Suburbia

Ez a 9 perces szám tulajdonképpen 5 számból áll, amik össze lettek mixelve. Külön külön lehet nem lettek volna olyan érdekesek, de így nagyon élvezetes hallgatni. És abszolút nem zavaró, ahogy a számokat összerakták, szinte észre se lehet venni, hogy már másik szól, annyira jól megcsinálták az átvezetéseket.

03 Holiday

A hangulatot sikerül még tovább fokozni ezzel a számmal, ami szinte tökéletes lett. Az mondjuk kicsit vicces, hogy ugyanaz a 3 akkord megy végig a számban és ugyanabban a sorrendben, de attól még, hogy ez egy nevetségesen egyszerű szám még nagyon is szerethető és remek hangulatot varázsol.

04 Boulevard Of Broken Dreams

Nekem ez a szám az album fénypontja. Szerintem a Green Day erre a számukra lehet a legbüszkébb. Ennél a számnál végre sikerült teljesen kitörniük a korlátaikból és valami egész újat alkotni. Tudom, hogy rengeteget játszották a rádiók és valószínű sokan már kegyetlenül unják vagy megutálták emiatt, de ez mindig is egy tökéletes szám marad.

05 Are We Waiting

Egy egészen egyedi hangulatot sikerült teremteni ebben a számban, igaz hogy ebben sincs túl sok változatosság és nagyon elrontották a végét azzal, hogy hirtelen levágták. Olyan mintha félbeszakadna a szám. Szörnyű.

06 St. Jimmy

Ezt a számot inkább nem is nagyon kommentálom. Nincs vele nagy baj, azon kívül, hogy nem nagyon illik az albumra és hihetetlenül primitív szám.

07 Give Me Novocain

Ezzel kicsit visszahozták a hangulatot szerencsére. Nekem az egyik kedvencem az albumon. A versszakok kellemes gitárral kezdődnek és majdnem hogy elaltatnak, azután a refrénben egy hirtelen váltással szétzúzzák a fejünket.

08 She’s A Rebel

Ehhez inkább csak annyit írok hogy St. Jimmy 2. Talán egy fokkal azért jobb, de továbbra sem értem, hogy mit keres ez itt.

09 Extraordinary Girl

A legjobban ennél akadtam ki. Ez egy borzalom. Halál unalmas az egész. Ugyanaz megy végig, mintha elfelejtettek volna refrént írni, de azért játszanak tovább. És egyben ez üt el legjobban a többitől. Nagyon nem illik ide. Igazából sehova sem illene. Csak egyenesen a kukába.

10 Letterbomb

Ezzel a számmal nincs semmi bajom, viszont semmi különleges nincs benne. De egynek jó a többi között.

11 Wake Me Up When September Ends

Ez az egyik legelképesztőbb szám az albumon. Egyszerűen hihetetlen, hogy itt is ugyanaz megy végig. Gyakorlatilag nincs refrén és több, mint 4 percen keresztül ugyanaz a dallam. Csak a hangszerelés változik helyenként. És ennek ellenére nagyon szerethető. Ez idegesít benne. Zeneileg majdnem egyenlő a nullával és mégis nagyon szép szám. Sajnos én is szeretem.

12 Homecoming

Itt megpróbálták mégegyszer elsütni, amit az elején. Igazából ez pedig a Jesus Of Suburbia 2. És nem is lenne ezzel baj csak sokkal gyengébb. Azért elfér itt ez a szám és nem kell továbbtekerni, de kicsit hosszabb lett mint kellene.

13 Whatsername

Ez egy nagyon jó kis befejező szám. Önmagában is nagyon hangulatos, de így befejezésnek még inkább jó.

Egyik oldalról nagyot alkottak és sokkal jobb a többi albumuknál. De másik oldalról azért ha jobban megnézzük nagyon primitívek a számok. És nem érzem, hogy ha ennyit dolgoztak rajta hogy egységes legyen, mért kellett elrontaniuk olyan semmilyen számokkal, mint az St. Jimmy vagy az Extraordinary Girl.

Nagyon sok hibát lehetne még találni az albumon, de az érdekes az, hogy minden hibája ellenére mégis szemet tudunk ezek felett hunyni, mivel sok a jó oldala is. Az biztos, hogy emlékezetes marad ez az album és érdemes meghallgatni.

Értékelés: 90%

Legjobb szám az albumon: Boulevard Of Broken Dreams

Amikor egy banda végre összehozza a tökéletes albumot először nagyon boldogok leszünk, hogy mekkorát alkottak. De mikor várjuk a következő dobásukat rájövünk, hogy ezek után csakis csalódni lehet, mert másodszorra szinte lehetetlen megcsinálni. Ezenkívül az elvárásaink is nőnek feléjük így az amúgy szintén nagyon jó albumukat is képesek vagyunk tragédiaként megélni.

Azt hiszem valami ilyesmin esett most át a Good Charlotte is. Az előző album fantasztikus lett és nagyon bejött mindenkinek. Ezzel azonban annyira feltették maguknak a lécet, hogy ők is érezték, hogy nem tudják átugrani. Éppen ezért nem is próbálták meg. Így nem  estek bele abba a hibába, mint a Linkin Park, hogy ugyan olyan albumot akartak csinálni, mint amivel bejöttek.

A Good Charlotte ehelyett egy teljesen más hangulatú albumot csinált, ami igaz sokkal komorabb lett, de ugyanakkor nagyon hangulatos. Biztos nagyon sokan csalódtak benne, hiszen ez már nem pont ugyanaz a Good Charlotte, de én nem csalódásként éltem meg. Ez is egy remek album lett, de nem lehet a kettőt összehasonlítani.

Tracklist:

01 Once Upon A Time
02 The Chronicles Of Life And Death
03 Walk Away
04 S.O.S.
05 I Just Wanna Live
06 Ghost Of You
07 Predictable
08 Secrets
09 The Truth
10 The World Is Black
11 Mountain
12 We Believe
13 It Wasn’t Enough
14 In This World

Bizonyos pontokon alkalmazták az előző albumon is jól bevált módszereket. Például itt is egy instrumentál számmal indítanak, ami amúgy iszonyat jó lett és abszolút képviseli az album hangulatát.

Ezenkívül szintén 14 szám található rajta, bár jóval hosszabb, mint az előző, hiszen 58 percesre sikeredett. És mint említettem elég nehéz ilyen hosszan lekötni a figyelmet, nekik mégis sikerült. Egy percig nem lehet unatkozni. Remekül fel van építve az album az elsőtől az utolsó számig és nagyon egységes is. Új hangszereket vittek a számokba és nagyon jó témákat találtak ki. Bár a hangulat más mint az előző albumon, de a stílusuk nem változott és minden számban rájuk lehet ismerni.

Nagyon sok számot ki lehetne emelni az albumon, amik különlegesek és ki is emeltem párat tényleg csak a legjobbakat, de egyet muszáj mégis külön megemlítenem. A Ghost of You nálam mindenképp különdíjas. Annyira jól eltalálták a számot és teljesen egyedi hangzásvilága lett, hogy az egyik kedvenc szomorkodós számom még mindig.

Ha valaki csalódott ebben az albumban az csak azért lehetett, mert másra számított. Nekem ez az album a top 10-ben biztos benne marad még sokáig az előzővel együtt.

Értékelés: 92%

Legjobb szám az albumon: I Just Wanna Live

A Sum 41-nak ez már a 4. lemeze és sikerült elég hamar hírnevet szerezniük. Így nem kevés sikert tudhatnak már maguk mögött. Viszont az előző albumuk nem mondanám, hogy csalódás volt, de az azelőttihez képest gyengébb lett. Most kicsit többet vártak a két album között és valószínűleg többet is dolgoztak rajta.

De abszolút megérte. Egész bátran kijelenthetem, hogy messze túlszárnyalták nem csak az előzőt, de az összes eddig kiadott albumukat. Igaz a 2001-es albumuk óta, - amivel nagy sikereket értek el – jócskán megváltoztak, de azért nem kell vissza sírnunk a régi időket. De ez az album már másért jó.

Tracklist:

01 Intro
02 No Reason
03 We’re All To Blame
04 Angels With Dirty Faces
05 Some Say
06 The Bitter End
07 Open Your Eyes
08 Slipping Away
09 I’m Not The One
10 Welcome To Hell
11 Pieces
12 There’s No Solution
13 88

Egy-két szám az albumon teljesen olyan, mintha Linkin Park-ot hallgatnék csak rap nélkül. Persze nem azt mondom, hogy másolják őket, de a hangulata és az agresszív dallamok emlékeztetnek rá. Az előző albumukhoz híven nem vettek vissza a tempóból. Még jobban zúznak, de most sokkal stílusosabban teszik. Nagyon jó témákat találtak ki a számokban és mindegyik remekül fel van építve. Kihozták belőlük a maximumot.

Az előző albumuknál megjegyeztem, hogy nagyon rövid volt összesen 32 perc. Ennek viszont már újra album kinézete van, hiszen 13 szám került fel rá és jóval hosszabb is a „játékidő”. Illetve tartalmasabb is. Végre mertek érzelmesebb számokkal is kísérletezni, mint például a Sleeping Away és a Pieces. És ezek nagyon jól el is vannak helyezve az albumon. Van egy rövid bevezetés és aztán elszabadulnak a hangszerek… De pont jókor jön egy-egy lassabb szám, ami egyensúlyban tartja az albumot. Aztán az utolsó számba pedig beletettek mindent, amit csak tudtak és ezzel remekül megadták a lezárást. Így kell egy albumot befejezni.

A Pieces-t viszont külön is kiemelném, hiszen máig az egyik az egyik legjobb és leghangulatosabb szám, amit ismerek és egyszerűen nem lehet megunni.

Értékelés: 91%

Legjobb szám az albumon: Pieces

Ez a banda csak úgy ontja magából a zenét. Csak két év telt el mégis ismét egy 58 perces albumot kaptunk tőlük, amin szintén 17 szám található. Szerencsére ők nem veszítették el a lazaságukat  és ugyan olyan bolondok, mint voltak. És ezt persze a lehető legjobb értelemben mondom.

Megmaradtak a stílusuknál, ez a tipikus High School Punk, de új színt is vittek bele és így még élvezhetőbb a zenéjük. Sok számot már nem hogy az első hallásra, hanem az első 30 másodperce alapján megszeret az ember. Én ezt az albumukat hallottam először és örökre megszerettem őket.

 Tracklist:

01 Almost
02 Trucker Hat
03 1985
04 Get Happy
05 Ohio (Come Back To Texas)
06 Ridiculous
07 Shut Up And Smile
08 Last Call Casualty
09 Next Ex-Girlfriend
10 A-Hole
11 My Hometown
12 Smoothie King
13 Sad sad situation
14 Really Might Be Gone
15 Down For The Count
16 Two-Seater
17 Friends Of Mine

Remek dalok kerültek fel az albumra és elég tartalmas is lett. Ezen is sokféle szám megtalálható. Viszont sajnos az elején ellövik a legjobb számokat és utána már egyre gyengébbek lesznek. Persze azok sem rossz számok, de az eleje és a vége közötti színvonalkülönbség elég nagy lett. A másik probléma pedig, hogy ez a 17 szám már kicsit sok, mivel ennyi ideig nem lehet lekötni senkit. Vagy legalábbis ahhoz nagyon jónak kellene lennie. De itt a 12. szám után már úgymond semmi érdekes nem történik.

De ennek ellenére az album elég egységes és a sok szám közül mindenki találhat magának kedvencet. Ezenkívül nagyon vidám hangulata van az albumnak, ezért ahhoz, hogy kikapcsoljuk kicsit magunkat vagy feldobódjunk tökéletes választás.

Értékelés: 82%

Legjobb szám az albumon: Almost

A Simple Plan 2 év után ismét összehozott nekünk egy albumot. Nagyjából megmaradtak a stílusuknál, de ők is kezdenek komolyodni. Azt nem mondanám, hogy nagyot alkottak, de legalább gyorsan elkészültek vele. Sajnos a Blink 182, Sum 41 vagy Good Charlotte szintjére még ezzel sem érnek fel, de határozottan közelednek.  Az viszont biztos, hogy sikerült szélesíteniük a rajongótáborukat ezzel a lemezzel.

Tracklist:

01 Shut Up!
02 Welcome To My Life
03 Perfect World
04 Thank You
05 Me Against The World
06 Crazy
07 Jump
08 Everytime
09 Promise
10 One
11 Untitled

Van pár igénytelenebb szám, viszont érezhető a fejlődés és sok számuk sokkal jobb, mint az előző album legjobb számai. Más hangszerekkel és dallamvilágokkal is kísérleteztek és egész jól is sikerültek ezek.

Azonban az album lehetett volna hosszabb legalább még egy számmal és maradhattak volna kicsit lazábbak, ahogy az első albumon. Ennek ellenére úgy gondolom jobb albumot kaptunk, mint a legutóbbi, bár nagyon kevéssel, de így is elégedettek lehetünk.

Értékelés: 78%

A legjobb szám az albumon: Crazy

Még egy bandát meg kell említenem, aki feltűnt 2003-ban és ez nem más, mint a Yellowcard. Nekik is volt már múltjuk, hiszen 1997-ben alakultak, azonban akkor még más zenét játszottak, ami nem volt túl közkedvelt. Én például próbáltam, de egyszerűen nem bírtam végighallgatni az előző albumaikat.

De aztán 6 évvel és 3 albummal később végre berobbantak a köztudatba és azóta is nyomják nekünk a lemezeket. Ők is kisebb stílusváltáson mentek át, bár nem volt túl nagy az ugrás. Ryan Key került a bandába, mint új énekes és gitáros és ez jó döntésnek bizonyult. 2001-ben már viszonylag tűrhető albumot raktak össze, de 2003-ra értek meg igazán. Nekem máig az egyik kedvenc albumon.

Tracklist:

01 Way Away
02 Breathing
03 Ocean Avenue
04 Empty Apartment
05 Life Of A Salesman
06 Only One
07 Miles Apart
08 Twentythree
09 View From Heaven
10 Inside Out
11 Believe
12 One Year Six Months
13 Back Home

A lemez már az első számmal maximum fordulatszámon pörög. A Way Away elsöprő lendületével nem csoda, hogy hatalmas sláger lett és gyorsan a csúcsra repítette a bandát. Ennek ellenére az album további része is simán tartja ezt a szintet.
A Breathing kissé agresszívebb témáival szintén hatalmas energiával bír és tökéletes folytatása a lemeznek. Majd ezt követi az Ocean Avenue, amiről az album is a címét kapta. A könnyedebb versszakok után a refrén itt is elsodor. Remek dal lett és máig a legjobb klipjük, amit ehhez forgattak. Az első nyugisabb szám az Empty Apartment. Különleges hangulat, egyedi hangszerelés és a végén itt is elszabadul az elektromos gitár. Tökéletes! Ezután a Life Of A Salesman veszi fel újra a ritmust. Ez már egy tipikus punk dal, változatos témákkal megfűszerezve. Teljesen rendben van ez is. Majd ismét egy komolyabb alkotást hallhatunk, következik az Only One. Ez a következő érzelmes dal, nagyon lágyan kezdődik, de a refrénben megjön a katarzis. Hatalmas szám! Ezután a Miles Apart kicsit az Ocean Avenue -ra hajaz felépítésben és hasonlóan jó is lett. Ezt követi a Twentythree, ami egy újabb punk dal, bár ez kissé átlagos lett. Talán ez az album leggyengébb száma, de azért nem kell továbbléptetni. Utána újra nyugodtabb vizekre evezünk a View From Heaven -el. Szintén egy nagyon különleges dal, érdekes szöveggel és női vokállal, ami nagyon feldobja. Az Inside Out egy kicsit különc dal a lemezen, semmi jellemzőt nem tudok róla mondani, de érdekes szám és jó hogy felkerült a lemezre. Aztán jön a Believe! Egy nagyon változatos, nagyon energikus dal, ami kicsit össze is foglalja az albumot, mivel szinte minden benne van ami a Yellowcard -ot jellemzi. Ezután kapunk még egy akusztikus dal a One Year Six Mounth -ot. Ez is remek szám, nagyon jó hangulata van. És végül lezárásként jön a Back Home. Szintén könnyed versszakok után erőteljes refrén. Tökéletes lezárása a lemeznek.

Ezek mellett még mindenképpen ki kell emelnem az énekes remek hangját, a világ egyik legjobb dobosát, aki nélkül biztosan szürkébb lenne ez az album és a minden dalban hallható hegedűt, ami a fő oka annak, hogy igazán különlegessé tudott válni a Yellowcard.

Összefoglalva ez egy elképesztően jó lemez lett és az egyetlen baj csak az hogy soha nem fogják tudni überelni.
 Aki szereti a punk-rock -ot annak kötelező darab ez az album!

Értékelés: 92%

Legjobb szám az albumon: Way Away