Ha már úgy is a klipeknél tartunk gondoltam összegyűjtöm az elmúlt évek legjobb klipjeit. 1999-től kezdve minden évből a 3 legjobb klipet teszem ki. Nyilván ezek csak az én szerény vélem szerint a legjobbak, de nem hiszem hogy nagyot tévednék.

Az 1999-es év nem jelentett túl nagy kihívást. Elég egyértelmű volt hogy melyik lesz a 3 legjobb...

3.hely - Blink 182 - Adam's Song

A klip tökéletesen vissza adja a szám hangulatát. Ezenkívül nagyon ötletesen is csinálták meg a videót. A szám önmagában is nagyon szép, de a klipet nézve még jobban meg lehet szeretni.

2.hely - Blink 182 - What's My Age Again?

Erről sajnos nem fogok tudni sokat írni, mert akárhányszor elkezdek egy mondatot, eszembe jut a videó és megszakadok a röhögéstől, hogy hogyan lehetnek ilyen betegek!? De a videó állat, nagyon vicces és nagyon őrült. Ráadásul tökéletesen lett megtervezve és felvéve.

1.hely - Blink 182 - All The Small Things

És micsoda véletlen, az első helyre is egy Blink szám került. Ez a videó is legalább olyan beteg, mint az előző, de talán egy hajszállal mégis jobb. Sok nyálas bandát és klipjeiket cikizik ki és minden poén nagyon ütős. Ezenkívül nagyon jó a hangulata is és teljesen passzol a számhoz.

99-ben a dobogó mindhárom fokára a Blink állhatott és nem véletlenül. Igaz, hogy túl nagy kihívóik nem voltak, de megérdemelten lettek a legjobbak.

Vajon mi lehet az ami egy rossz számot is képes megszerettetni vagy egy jót felejthetetlenné tenni? Nos igen, egy jó klip csodákra képes! A 2000-es évek elején ez remekül működött is főleg az olyan bandáknál, mint a Sum 41, Blink 182 vagy Good Charlotte, akik tökéletes klipeket készítettek a zenéjükhöz. De mára jócskán lecsúszott a színvonal. És manapság már egyre kevesebb klipet készítenek az együttesek és azok is legtöbbször csak koncertfelvételekből vagy képekből állnak. Vagy ha mégis forgatnak akkor megelégszenek azzal hogy beállnak a hangszerek mögé pózolni.

De most komolyan, hol vannak az olyan klipek, mint a Blink 182 - All The Small Things, Good Charlotte  - Girls And Boys vagy a Sum 41 - Pieces. De nem is kell ennyire messzire mennünk jó klipek után hiszen 2007-ben a Fall Out Boy - Thanks For The Memories is hatalmasat szólt. Most is akadnak még jó klipek, de ezekkel nem lehetne egy napon említeni. Hiányzik az ötlet és a kreativitás. És nem is nagyon érdekli őket hogy milyenek lesznek a klipek csak pénz legyen belőle.

Éppen ezért kell megdícsérnem a Fall Out Boy-t, akik az új albumukhoz már 4 klipet leforgattak és az a tervük, hogy mind a 11 számhoz legyen egy klip és ráadásul ezek összerakva egy filmet alkotnak. Zseniális ötlet! És eddig még senki sem csinált ilyet.

Ugyanakkor jól pofán is kéne vágni őket, mert amilyen jó az ötlet annyira borzalmas a megvalósítás. Elképzelni sem tudom, hogy ők mit élveznek ezen. Biztos szadomazók, vagy nem tudom, de az egész arról szól hogy kínozzák őket...

SPOILER!

Az énekesnek például levágják a kezét!! Aztán megkötözve az asztalhoz ültetik a bandát a csajok és bedrogozzák őket. Majd Pete Wentz kinyír egy kampóval pár nőt, hogy megszökjön! Mi történik itt? Azonkívül, hogy az egésznek semmi értelme még indokolatlanul véres is. És ennek ellenére sok rajongó odavan a klipekért. Egyszerűen nem értem. Szerintem minősíthetetlenül rosszak a klipek és ezek után már a többi klip sem fog érdekelni akármilyen is lesz...

Akit érdekel lentebb megnézhető az összes eddigit, bár én nem ajánlom senkinek. Ha csak nem amiatt, hogy lássák milyen mélyre tudtak süllyedni...

Fall Out Boy - My Songs Know What You Did In The Dark (Light Em Up) (1/11)

Fall Out Boy - Phoenix (2/11)

Fall Out Boy - Young Volcanoes (3/11)

Fall Out Boy - Alone Together (4/11)

Elérkeztünk sajnos ahoz a korszakhoz, ahol a zenekarok már szinte képtelenek újat mutatni. És ez nem is feltétlen csak az ő hibájuk. Annyi együttes van már és annyi formabontó banda tűnt fel a szinen, hogy már szinte minden zenére azt lehet mondani, hogy vagy lejárt lemez vagy pedig koppintás.

A dallamokat nem lehet a végtelenségig varijálni és a számoknak is megvan az elfogadott felépítése, aki pedig megpróbálja áthágni ezeket a szabályokat azt általában megkövezik (lásd a Sum 41-Screaming Bloody Murder). Éppen ezért, aki kiszeretne tűnni a tömegből csak egy dolgot tehet. Az egyetlen, amin szabad és lehet is variálni megfűszerezve ezáltal az albumot az a hangszerelés és az effektek. Ezzel viszont nagyon vigyázni kell, mert könnyen túlzásokba lehet esni. A Linkin Park például már odáig fajult, hogy a zenét le is felejtették az albumukról és csak az effektek maradtak.

De akad azért még egy két banda, aki talpon tud maradni és nem olvad bele a tömegbe. Ezek közé tartozik az Eleventyseven is akik albumról-albumra mindig jobbak lesznek. Egyre színvonalasabb és egyre különlegesebb az amit ők csinálnak. Ez az albumuk pedig már szinte tökéletes lett.


Tracklist:

01 Wasted
02 Ghost
03 Give It Up
04 Silent Symphony
05 College Girls
06 Quota
07 Don't Want To Fall
08 Milk The Lightning
09 Book Of Secret
10 Divers In A Hurricane
11 Suburban Love
12 Lonely


Pozitívumok:

Az előző albumaiknál sajnáltam, hogy kicsit rövidre sikeredtek, de ez 12 számmal már pont olyan hosszú amilyennek lennie kell. Ezenkívül nincs mélypont az albumon. Általában minden lemezen szokott lenni egy pont amikor kicsit leül a hangulat és ötlettelenséget érzünk. Itt nem is beszélhetünk ilyenről. Már rögtön az elején olyan erősen kezdenek, hogy félünk vajon kitart e az album végéig. A Wasted című szám verszak részei tökéletesen el lettek találva és nagyon jó ötlet volt ezzel a számmal indítani az albumot. Igaz, hogy utána könnyedebb számok követik, de azok is megállják a helyüket. A Silent Symphony pedig egy nagyon kellemes kis szám ami alatt az ember elfelejti minden gondját. Majd ismét folytatódik az a lendület, amit a Wasted-el megkezdtek és a College Girls legalább olyan jó szám lett. A Quota-t pedig szintén ki kell emelnem, mert nagyon kivételes szám, bár az is más kategória, itt is inkább a szinti vezeti a dallamot, de ez a dal képviseli a lazaságot, amit annyira szeretek a bandában. De aztán a Don't Want To Fall és Milk The Lightning vérbeli pop-punk dalok és hozzák azt a lendületet, amit a Wasted. A Book Of Secret és a Divers In A Hurricane is inkább a punk-os vonal az utolsó két szám viszont kicsit már lassabb és inkább pop-os hangzásvilága van. De szerintem levezetésnek tökéletes mindkét szám és a Lonely jól le is zárja az albumot.

Negatívumok:

Az egyetlen dolog amibe bele tudnék kötni, hogy túl erős számmal indítottak. Az első szám általában azt sejteti, hogy milyen lesz az album. Itt viszont a folytatás elmarad. Utána csak az ötödik számnál tér vissza a lendület a végén pedig szintén a lassú számok térnek vissza. De ez nem rossz így csak megtévesztő lehet annak aki először hallgatja.

Összegzés:

Az Eleventyseven valószínűleg nem a legtehetségesebb banda és nem ők értenek legjobban a zenéhez. De abszolút korrekt amit csinálnak és őket elsősorban a hangulat miatt lehet szeretni. Továbbra is megőrizték a vidám és könnyed stílusukat, ami szerintem nagy dolog egy olyan korszakban, amikor mindenki drámázik.

Értékelés: 92%

Legjobb szám az albumon: Quota

Az Eleventyseven minden albummal egyre jobb lesz. Most már elértek arra a szintre, hogy egy Simple Plan-t simán lenyomnak. Mondjuk a 2008-as albumukat talán nem, de a többit biztosan. Továbbra is nagyon bátran kísérleteznek különböző típusú számokkal, de a saját stílusukat is tökéletesen hozzák és most is minden számukba belecsempészik a szintit, amitől nagyon egyedi lesz a zenéjük.

Lassan kezd már elegem lenni a sok ötlettelen bandából, akik csak egymástól nyúlják el az ötleteket. Őket viszont nem érdekli, hogy ki milyen zenét játszik, ők azt csinálják, amit szeretnek és azt pedig nagyon jól, nagyon egyedien. Ráadásul ők még szeretnek is zenélni és nem lazsálnak. Erre az albumukra sem kellett sokat várni, hiszen még 2 év sem telt el az előző után. Akinek tetszett az előző annak ez még jobban fog.


Tracklist:

01 Nightmare
02 The Best I Can
03 Evil Genius
04 Trying
05 Redeem The Scene
06 Prom Song
07 Lonely World
08 Back When We Were Kids
09 Like You Rock
10 End Of Time

Pozitívumok:

A hangulat a régi a színvonal viszont sokkal magasabb. A zenéjük szinte tökéletes, a számok is változatosak és most már többet is ki tudnak hozni mindegyikből. Egy két lassabb vagy könnyedebb szám itt is megtalálható és a Love In Your Arms-ot tökéletesen pótolja a Prom Song, ami talán az eddigi legjobb számuk.

Negatívumok:

Ennek az albumnak most nem adtak keretet, amit kicsit hiányolok, de azért jól választották meg az első és az utolsó számot is. Viszont az album még mindig kicsit rövid. Az előző kettő 35 perces volt ez pedig 10 számmal 34 perces lett.

Összegzés:

Ezen az albumon nincs nagyon mit elemezgetni tovább. Pont olyan lett, amilyennek egy pop-punk albumnak lennie kell. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Értékelés: 84%

Legjobb szám az albumon: Prom Song

Alig egy év telt el és máris megérkezett a banda második lemeze. A tempót megtartották és a hangulata is nagyon hasonló az előbbihez, de a hangszerelés már más. A pop punk vonalon haladtak tovább, de nagyon rámentek a szinti dallamokra is ami úgy gondolom csak jót tett az egésznek.

Igaz, első hallásra kicsit furcsa lehet hiszen van egy enyhén dance-es beütése a számoknak, bár ez inkább az effekteknek meg az ütemnek köszönhető. De nagyon érdekes ezt így együtt hallani. Az Eleventyseven végre megtalálta a saját stílusát és annyi biztos, hogy senki más nem játszik ilyen zenét. Az pedig hogy ki mennyire bírja befogadni más kérdés.


Tracklist:

01 Initiation Sequence
02 Love In Your Arms
03 Hapiness
04 Fight To Save Your Life
05 How It Feels (To Be With You)
06 It's Beautiful
07 Retail Value
08 Feel OK
09 12 Step Programs
10 Conan
11 Galaxies Collide
12 Program Terminated


Pozitívumok:

Az album címéhez híven a hangulatot is igyekeztek ennek megfelelőlen megteremteni és a néhol talán különc szinti dallamok is ennek tudhatók be, amik egyébként nagyon találóak. Az első és az utolsó szám egy keretbe foglalja az albumot, ami szintén nagyon jó ötlet volt. A kitöltés pedig remekül sikerült. Van egy két átlagosabb szám, de a legtöbb nagyon ütős, pont amilyennek lennie kell. Most sem feledkeztek meg a lassabb számokról, de már csak kettő van az albumon és azok is stílusosabbak az előzőknél. A többi viszont tele van tipikus punk témákkal, de mégis nagyon sajátos ahogy ezeket használják.

Negatívumok:

A dobos ezen az albumon kicsit háttérbe szorult a stílusváltás miatt, de néhány számban azért most is sikerül megmutatnia mit tud. Bár sokat fejlődtek az előző album óta, azért még van min javítaniuk most is. Nagyon jó dallamokat találnak ki, de még mindig kicsit kidolgozatlanok a számok és sok jó dallamot hagynak a levegőbe lógni és nem használják ki őket.

Összegzés:

Az igazi nagy áttörés még mindig várat magára, de nagyon jó úton haladnak és örülök neki, hogy van még olyan banda, aki tud és mer is laza és vidám maradni.

Értékelés: 78%

Legjobb szám az albumon: Love In Your Arms

A napokban rátaláltam egy új bandára, akik hihetetlenül jók és nem értem, hogy nem hallottam róluk eddig. Már egy hete csak őket hallgatom és egyre jobban tetszenek az albumaik.

2002-ben alakultak és azóta már 4 albumot adtak ki, szóval nem igen tétlenkednek. Az első 2006-ban jelent meg és már az is nagyon jól sikerült. Sok számuk nekem a régi Blink-et, Sum 41-t vagy Bowling For Soup-ot idézi. Bár össze nem hasonlítanám velük, hiszen azt a szintet nem ütik meg ezen a lemezen, de a hangulatot hozzák.


Tracklist:

01 More Than A Revolution
02 A Stellar Sayonara
03 Nostalgiatopia
04 MySpace
05 Here With Me
06 The Unicorn Revolt
07 Anti-Adieu
08 Odd's And Even So's
09 Teenage Heartbreak
10 Yesterday's Glues
11 Reach That Far

Pozitívumok:

Igaz hogy nincsenek nagyívű dalok vagy egyedi dallamok és nem is túlságosan eredeti az amit csinálnak, de kicsit visszahozták a 2000-es évek elejének a hangulatát, amit a Blink 182 vagy Sum 41 már képtelen. Az album nagyon vidám és pörgős, ami ehhez a stílushoz épp elég. Ezenkívül megpróbálkoztak lassabb számokkal is amik egészen jól sikerültek, bár egyik sem annyira kiemelkedő. Az énekesnek nagyon jó hangja van és használni is tudja a dobos pedig szívét lelkét beleadta a számokba.

Negatívumok:

Hát van még bőven min javítaniuk, hiszen dallamokból elég kevés van. 11 szám szerepel csak az albumon. A gitáron kívül nem is használnak más hangszert és a lassú számokból lehetett volna kevesebb, vagy legalább ne a végén szerepeljen kettő egymás után.

Összegzés:

De ennek ellenére ez egy hallgatható album és van pár nagyon jó szám rajta, amik miatt mindenképp érdemes meghallgatni. Viszont ahhoz képest hogy első album nagyon is jó lett. Mindenképp akartam erről a lemezükről is írni, bár ez még elég kezdetlegesnek mondható, de a következő albumukkal már nagyot fejlődtek.

Értékelés: 69%

Legjobb szám az albumon: More Than A Revolution

Megérkezett az első kedvcsináló az albumhoz! Kiadták azt a számot, amiről az album is a nevét kapta és már rögtön klip-et is készítettek hozzá.

A szám tipikus Zebrahead stílus. Ott folytatják, ahol az előző lemezükkel abbahagyták. Pörgős és laza, pont amilyennek lennie kell. Ha nem ez lesz a legjobb szám az albumon akkor biztos remek lesz ez is. A klip nem nagy szám, de a hangulathoz illik. Azt a két bombázót meg nem tudom hogy vették rá hogy szerepeljenek, de 90%-ban miattuk sikeres a klip.

Szóval augusztus 7. Várjuk!

Zebrahead - Call Your Friends

Lassan egy éve adták ki utolsó albumukat és én már nagyon várom, hogy mikor érkezik a következő. Bár még nem említették, hogy dolgoznak az új lemezen, de hamarosan kiadnak egy Greatest Hits-et a legjobb számaikból és mellé még felkerül a legújabb szerzeményük is amihez már klip is készült.

Ha abból indulunk ki hogy legutóbb is az új számuk után egy évre rá jött egy album akkor reménykedhetünk, hogy jövőre esetleg elkészülnek vele. De addig meg ez a szám talán segít hogy kibírjuk, ami mellesleg nagyon jól sikerült. Nagyon kellemes, könnyed szám. Mondhatnám, hogy tipikus SFG, de kicsit különlegesebb azért. Én simán el tudnám képzelni az új albumukon.

Scouting For Girls - Millionaire

Végre megtalálta a helyes utat a Scouting For Girls! Második albumukkal még keresték a helyüket a zene világában, de a harmadikban újra magukra találtak. Nem is vártak vele sokat, hiszen 2 év után már jött is az album. Ami viszont még érdekes, hogy az első szám az albumról már 2011 nyarán napvilágot látott, ráadásul egy klipet is forgattak hozzá az album ennek ellenére csak 1 évre rá jelent meg.

Sikerült kijavítaniuk a hibáikat és teljesen kárpótoltak minket az előző album miatt (ami egyébként nem volt olyan rossz). Erre sokkal jobb számok kerültek fel és szerintem mindenki egyetért velem ha azt mondom, hogy ez az eddigi legjobb munkájuk lett.

Tracklist:

01 Without You
02 Summertime In The City
03 Love How It Hurts
04 Downtempo
05 Snakes And Ladders
06 Six Degrees
07 Rains In L.A.
08 Rocky Balboa
09 Somebody New
10 The Light Between Us
11 Make This One Last

Pozitívumok:

Az előző albummal ellentétben itt már az elején is remek számokkal indítanak mégsem kell attól félnünk, hogy ellőtték a legjobbakat, hiszen akad még bőven jó szám. A Love How It Hurts című számukat már hallhattuk az album megjelenése előtt egy évvel is és kétségtelenül ez maradt a legjobb számuk az albumon is. De szintén tökéletes számok a Summertime In The City és a Without You is. Aztán ott vannak az olyan különlegességek is, mint a Snakes And Ladders, Rocky Balboa vagy a Rains In L.A. amit már első hallás után dúdolunk is. A The Light Between Us című szám pedig egy nagyon kellemes kis átvezetés, viszont érdekes hogy miért pont az utolsó előtti számnak tették be, hiszen az ilyenek általában az elején vagy a végén szoktak szerepelni.

Az egész album nagyon egységes és a számokat is jól helyezték el rajta. Úgy látszik viszont , hogy ez a 10-es szám már koncepció lett náluk, bár most azért egy rövidke kis átvezetéssel mégis többet kaptunk, mint legutóbb. Sikerült a vidámsághoz is visszanyúlni pár szám erejéig, hogy az első album hangulatából is kapjunk valamit, de sok érzelmesebb szám is helyet kapott rajta, viszont ezek kellenek oda és egyik sem altató dal lett szerencsére.

Negatívumok:

Nem sok negatívumot tudok felhozni most. Talán csak a számokba belekötve a Downtempo kissé semmilyen lett és nem nagyon illik egy ilyen jó albumra vagy a Somebody New refrénjét nem találták el igazán a Make This One Last pedig bár hangulatos, de túlságosan lapos és egy jobb szám is lehetett volna a végén.

Összegzés:

A három szám kivételével semmibe sem tudok belekötni, de ezek is elviselhetőek. Nagyon sokat fejlődtek és végre tényleg megtalálták a stílusukat, ami kicsit az első és a második album (a két véglet) között helyezkedik el. Akinek az előző albumok is bejöttek az mindenképpen hallgassa meg ezt is, akinek meg nem az pedig lehet hogy majd ezzel az albummal megszereti őket.

Értékelés: 80%

Legjobb szám az albumon: Love How It Hurts

A Scouting For Gilrs már első albumával bebizonyította, hogy mennyire egyediek és tehetségesek. Azonban az a kevés 10 szám is ami az albumon szerepelt túlságosan hasonlított egymásra legalábbis az alapkoncepció és hangszerelés. Ezért hát egyértelmű volt hogy muszáj újítaniuk valamit ahoz hogy ne mondhassuk utána egyből azt hogy ilyet már hallottunk.

A feladat adott volt a kérdés csak az maradt, hogy vajon milyen irányt választ magának Scouting For Girls. Mint utóbb kiderült inkább a pop felé tolódott el a zenéjük a második albumra, bár a stílusuk abszolút dominál és tudták hozni önmagukat. Azonban az album sajnos hagy némi kívánni valót maga után.

Tracklist:

01 This Ain’t A Love Song
02 Little Miss Naughty
03 Goodtime Girl
04 Famous
05 Silly Song
06 On The Radio
07 Blue As Your Eyes
08 Posh Girls
09 1 And 1
10 Take A Chance

Pozitívumok:

Továbbra is dominál az egyedi stílusuk és a kicsit pop-os hangzás is illik hozzá. A dallamok most is főként zongorára épülnek és ugyanolyan kreatívak maradtak mint legutóbb, sőt talán még fejlődtek is kicsit. Érdekes hogy legtöbbször az együttesek már az album elején ellövik az összes jó számot a végére pedig már nem marad semmi. Itt pont fordítva történt. Az első 3 szám olyan elmegy kategória és azok kicsit távolabb is állnak a stílusuktól, de a negyedik számtól kezdve beindul az album és az utolsó szám kivételével mind nagyon slágeresek (apróbb hibáktól eltekintve).

Negatívumok:

Az utolsó gondolatnál maradva viszont jó lett volna ha az egyik nagyon jó számot az elejére teszik, hogy már rögtön jól induljon az album. A 10 szám sajnos még mindig kicsit kevés, viszont talán már jobban ki vannak dolgozva így az album is hosszabb valamivel. Ezenkívül még az előző album nagyon vidám és tempós lett addig ezen van pár szám ami kicsit megtöri a lendületet illetve nagyon döcögősen indul az album hiszen az első 3 szám kicsit lassabb és túl átlagosak.

Összegzés:

Mindent összevetve több hibája van ennek az albumnak mint az előzőnek és nincs meg az a hangulat sem, de összességében mégis egy jó album és bár lehetett volna jobb, de az irány szerintem jó volt. Akinek tetszett az előző album az biztosan talál olyan számokat rajta, amik tetszeni fognak.

Értékelés: 70%

Legjobb szám az albumon: Famous