Idén példátlanul kevés album érkezett és sajnos még a tavalyi év színvonalát is sikerült alulmúlni. Pedig hát kaptunk ismét Linkin Park-ot, érkezett új Yellowcard, kicsit késve de az A&A is jelentkezett új lemezzel és a Madden tesóktól is kaptunk valamit. Szóval akár jól is sikerülhetett volna ez az év, de sajnos kicsit félresiklott. A folytatásban kiderül hogy pontosan miért. Persze ez csak az én véleményem...

01 Neon Trees - Pop Psichology (2014. április 22.) 

A neon Trees kezdte meg az évet, méghozzá elég színvonalasan. Előző albumukat nem tudták felülmúlni, de nem marad el sokkal mögötte. Viszont mindenképp pozitívum, hogy sokkal vidámabb a lemez, bár annak már kevésbé örlök, hogy egyre jobban pop-osodnak.

02 Linkin Park - The Hunting Party (2014. június 13.)

Én sosem voltam nagy Linkin Park rajongó, 2012-es albumuk óta meg még kevésbé szeretem őket, idei lemezükkel pedig bebizonyosodott, hogy már nem is leszek rajongójuk soha. Ennek ellenére jó pár dalukat szeretem. Erről az új albumról lehetne vitatkozni naphosszat, van akit nagyon megérintett, tőlem viszont nagyon távol áll és finoman fogalmazva sem nevezném jónak.

03 American Hi-Fi - Blood and Limonade (2014. szeptember 09.) 

Tőlük már jó ideje nem várok színvonalas lemezt, az is csoda hogy adnak még ki új albumokat. Egyszer-egyszer viszont, ha épp nincs más őket is jó hallgatni. Az új album is pont ilyen. Nem lettünk gazdagabbak vele, de nem hullik ki tőle a hajam.

04 The Madden Brothers - Greetings From California (2014. szeptember 12.)

Én mint nagy Good Charlotte rajongó kötelességemnek éreztem meghallgatni az ikrek önálló lemezét is, bár az az igazság, hogy érdekelt is nagyon. Az eredmény pedig nem lepett meg túlzottan. Profi dalszerzőkről lévén szó ezt a projectet is tökéletesen megoldották nekem pedig ez a hangulat ami lemezt átjárja nagyon bejön. Persze jobban örülnék, ha GC albummal jelentkeznének legközelebb, de a Greetings From California is zseniális lett.

05 Yellowcard - Lift A Sail (2014. október 07.) 

Nekem az év legnagyobb csalódását egyértelműen a Yellowcard okozta. És nem csak azért mert új stílussal próbálkoztak, vagy hogy túl sokat vártam volna tőlük. Az ok a mérhetetlenül hanyag és összecsapott, félkész munkájuk. A LP lemeze a Lift a Sail-hez képest egy precízen kidolgozott alkotás. Konkrétan fáj, amikor hallgatom az albumot. Fáj, mert hallom, hogy ordítanak a dalok, azért hogy jobban fel legyenek építve. Hiányzik belőle az erő az ötlet. Folytathatnám még tovább is de nincs értelme. Ez úgy ahogy van egy félkész munka. A rajongók nem ezt érdemelték volna.

06 Billy Talent - Hits (2014. november 04.)

Bár teljes értékű lemeznek nem vehetjük a Hits -et, hiszen ez csak egy válogatás album, azért gondoltam megemlítem, hogy volt egy ilyen is. Mellesleg két új dal is található rajta, bár egyik sem annyira érdekes. Viszont azt érdekes látni, hogy ők melyik dalokat tartják a legjobbnak. Mondjuk én nem teljesen értek velük egyet.

07 Angels And Airwaves - The Dream Walker (2014. december 09.) 

Végezetül pedig az Angels-nek is megjelent a lemeze így az év végére. A róluk írt kritikám még nagyon friss ezért nem is szaporítom nagyon a szót. Legyen elég annyi, hogy jobb lemezben reménykedtem, de nem volt nagy csalódás, hiszen vannak értékelhető pontjai is. A 2014-es lemezek között meg aztán bőven a dobogón van.

És most nézzük az értékelést:

Legnagyobb csalódás: Yellowcard - Lift A Sail
Legrosszabb lemez: American Hi-Fi - Blood & Limonade
Legjobb lemez: The Madden Brothers - Greetings From California

Viszont hogy kicsit érzékeltessem milyen gyenge volt ez az év, elárulom, hogy az általam pontozott albumok listáján még a Greetings From California emelkedett ki egyedül, hiszen a 12. helyen van. A Neon Trees még a szintén elég előkelő 50. helyet érte el. A Yellowcard viszont már csak a 90. , A&A  a 101. ,  Hunting Party a 144. és az American Hi-Fi pedig a 148. helyen kullog. Bár azt hozzá kell tenni, hogy mögötte is van még jó pár lemez.

Nagyon nagyon remélem, hogy két ilyen gyenge év után most már végre jön egy jó év is!

Pár napja megjelent egy újabb dal is a közelgő lemezükről. Viszont sajnos a Pop 101 -hez hasonlóan ez is inkább pop dal, mint rock. Nekem kicsit csalódás, de ettől még nem rossz a szám.

Elvileg hamarosan érkezik a klip is hozzá.

Marianas Trench - Here's To The Zeros

Ötödik stúdió albuma jelent meg az A&A -nek és bár csúsztatták bő 1 hónappal az eredeti dátumot még épp belefértek a 2014-es évbe. Bár nem csodálkozok a késésen hiszen volt elég dolguk.

A lemez mellett egy animációs rövidfilmen is dolgoztak, ami Tom fejéből pattant ki és egész jól is sikerült, ami abból is látszik, hogy a Toronto-i short film fesztiválon megnyerte az animációs rövidfilm kategóriát. A filmzenék persze az új lemezről lettek kiválasztva. De kérdés hogy vajon melyik project-el foglalkozott többet Tom, hiszen ritka az hogy valaki minden téren sikeres tud lenne ráadásul egyszerre.

3 év telt el a legutóbbi lemez óta és ez meg is érződik. A korábbi albumaikhoz nem sokban tudnám hasonlítani a The Dream Walker -t. Persze bármelyik új dal első 30 másodpercéből felismerjük, hogy ez A&A, ennek ellenére a hangulata és hangszerelése teljesen más mint az előbbiek.

Ez már nem is igazán space rock (ha van egyáltalán ilyen hivatalos stílus)  sokkal inkább alternative, new wave zene. De ez nem feltétlen baj, hiszen éppen ideje volt már hogy kicsit újítsanak, mert csak önmagukat másolták albumról albumra és érződött, hogy nem tudnak többet kihozni belőle. Azonban az új hangulat varázsa is hamar oda vész, mivel nincs benne elég fantázia. Hamar kifogytak az ötletekből és kevés az igazán átütő dal.

Tracklist:

01 Teenagers & Rituals
02 Paralyzed
03 The Wolfpack
04 Tunnels
05 Kiss With A Spell
06 Mercenaries
07 Bullets In The Wind
08 The Disease
09 Tremors
10 Anomaly

 Sajnos nem írtak az albumhoz felvezető számot, de a Teenagers & Rituals kapott egy kicsivel hosszabb bevezető dallamot így kicsit kárpótolva vagyunk, bár ahogy hallom nagyon a 2012-es Stomping The Phantom Break Pedal EP Diary című dal bevezető dallamára hajaz. De ez mondjuk nem feltétlen probléma, hiszen saját daluk az is és kevésbé ismert. Ezenkívül mást nem nagyon tudok kiemelni, hiszen a szám nem túl érdekes. Utána viszont jön a már jól ismert Paralyzed és meghozza a kedvet a továbbhallgatáshoz. Szerintem elég stílusos dal és jól összerakták, bár itt is megjegyezném, hogy a refrén alatti gitár effektje is és pengetési stílus is egy az egyben a Blink 182 - Ghost On The Dance Floor kezdő dallamából lett kiemelve csak lassabb verzióban. Ettől még illik hozzá csak érdekességként említettem. Egyébként ez a dal szerepel a rövidfilmben is és ott is nagyon ütős. Ezt követi a The Wolfpack amit szintén hallhattunk korábban és már klip is készült hozzá. Minél többször hallgatom annál jobban tetszik. Az egyik legjobban kidolgozott dal a lemezen. Hangulatosak a versszakok a refrénben pedig meg van a kellő energia. A második versszak rész alatti vokáltól pedig még a hideg is kiráz annyira el lett találva. A Tunnels című dal szintén megjelent még a lemez előtt és szintén hallhatjuk a rövidfilm végén és a trailer-ben is.Ez is nagyon hangulatos darab, de nem dolgozták ki eléggé. És sajnos ez szinte minden dalról elmondható az albumon akár csak a Kiss With A Spell esetében. Bár ez kicsit elvontabb szám lett. A versszak részek nagyon üresek és kidolgozatlannak tűnnek a felvezető rész már ötletesebb a refrén meg nekem nagyon bejön, bár elég pop-os hangzása van. A Mercenaries próbálja képviselni a rock-osabb vonalat az albumon, több-kevesebb sikerrel. Gitár kétségkívül van benne és a refrén elég erőteljes, de az albumot végighallgatva nem ez a szám marad meg a fejünkben. A Bullets In The Wind kezdő dallama nagyon el van találva és a versszakok is jók, de a refrén valamiért nem működik a dalban. Legalábbis nem úgy ahogy kellene. Pedig nem lenne rossz az sem. A The Disease szintén egy kellemes pontja a lemeznek. Nem túl kimagasló alkotás, de ez a dal teljesen rendben van, jó hallgatni. A Tremors egész jó versszakokat kapott, de a refrén itt alul teljesít sajnos. Végezetül pedig az Anomaly -t kapjuk, ami a lemez legérdekesebb darabja, legalábbis az Angels -től elég szokatlan egy ilyen akusztikus dalt hallani. Ettől függetlenül nagyon is kellemes és jó levezetésnek. Bár a végét nagyon hirtelen levágták, nekem igényelne a dal egy hosszabb és szebb befejezést, de így sem rontották le nagyon. Mellesleg hangulatában nekem nagyon a Blink 182 - Boxing Days -t idézi. Vagy még az Odi Acoustic -hoz tudnám hasonlítani (Ő egy gitáros srác, aki főként Blink 182 és A&A cover -eket készít).

Röviden összefoglalva nekem azért pozitívum, hogy próbáltak irányt váltani és ez az egész atmoszféra, amit a lemezen megteremtettek szerintem elég jól sikerült. Persze az vitathatatlan, hogy a dalok nagy részét elrontották, illetve mindegyikben vannak élvezhető részek, de sajnos egy két kivétellel mindben van bőven hiba és kidolgozatlanság. Az meg számomra végképp megbocsáthatatlan, hogy rosszul keverték ki a dalokat és így sokkal kevésbé élvezhető a lemez a gyenge minősége miatt. Nem merném egyértelműen kijelenteni, hogy ez a legrosszabb A&A lemez, de az biztos hogy nem a legjobbak közé tartozik. Ennek ellenére szerintem mindenképp érdemes meghallgatni, hiszen vannak pozitívumai és egy pár szerethető dalt mindenki találhat rajta magának.

Legjobb dal a lemezen: The Wolfpack
Értékelés: 76%

A FOB tényleg nem viccelt! Szeptemberben kiadtak egy új dalt a Centuries -t, most pedig hivatalosan is bejelentették az új lemez címét és megjelenési dátumát:

Fall Out Boy - American Beauty / American Psycho (2015. január 20.)

De addig is fogunk még dalt kapni tőlük, a következő december 8-án jelenik meg. 

A The Dream Walker albumhoz készült egy animációs film is Tom ötlete alapján (azt pontosan nem tudom, hogy a megvalósításban mennyi része volt) és bár elvileg pár napja bemutatták már, hivatalosan december 9-én fog megjelenni a lemezzel egy időben.

Azt nem tudom pontosan, hogy a filmhez készült a lemez vagy fordítva, de a lényeg, hogy a filmben az új lemez dalai hallhatók. Szerintem ez egy remek ötlet és a bemutató alapján elég komolyan meg van csinálva a film. És a története is nagyon érdekes. Reméljük az album is hozza a szintet...

Poet Anderson: The Dream Walker Trailer:

Sajnálatos módon a tegnapra ígért új album helyett be kell érnünk egy új dallal és hivatalos tracklist -el.

Az új szám egyáltalán nem rossz, de kissé szokványos és már már unalmas. Ráadásul mint kiderült a lemezen csak 10 dal kapott helyett. 

Való igaz, hogy ezek nem a legjobb hírek és nem is túl szerencsés ennyit váratni a rajongókat, főleg, hogy a beígért megjelenési dátumot ennyire semmibe veszik. De reméljük a lemez legalább jól sikerült és kárpótol majd. 

A hivatalos album cím és új megjelenési dátum: Angels And Airwaves - The Dream Walker (2014. december 09.)

Na és persze az új dal: The Wolfpack

Újabb FOB dal érkezett! Ezúttal egy közelgő animációs filmnek írták a főcím dalát, a Big Hero 6 -nak.

Már első pillanattól felismerhető, hogy ez egy FOB szám, de sajnos ez is csak egy pop dal lett. Bár ha kimondottan a filmhez írták akkor ezt nem róvom fel nekik, de ha nem vigyáznak hirtelen már végleg pop bandává válnak...

A dalhoz érkezett egy "videó" is amelyben pár másodpercig tiszteletét teszi a banda, de nem hiszem, hogy túl sokáig tartott volna a forgatás. Viszont nekem már ez a pár másodperc is túl felkavaró volt. Pete Wentz szőke hajjal??? Ez minden bizonnyal csak egy nagy tévedés lesz! Ugye?

Fall Out Boy - Immortals

Kell vagy nem a Billy Talent úgy döntött kiad egy válogatás lemezt így 2014 végén, hogy azért még se felejtsük el őket teljesen.

Én az ilyen lemezeket teljesen feleslegesnek érzem mivel válogatást én is könnyedén csinálhatok magamnak és azon az én kedvenc számaim lesznek, nem pedig az övék. Na de ez csak az én véleményem. Ettől még jó, hogy hallatnak magukról, bár én már az új lemezt várnám inkább.

Viszont amiért mégis érdekes lehet az album az a két új dal amit rá tettek. Az egyiket már ki is adták így lentebb hallgatható.

Billy Talent - Kingdom Of Zod

A Yellowcard már nagyon régóta a kedvenceim közé tartozik és rengeteg örömteli pillanatot szereztek nekem korábbi albumaikkal. A nagy visszatérésük is 4 év után óriási meglepetés volt és jól sikerült. Cseppet sem okoztak csalódást, bár nem teljesen ugyanaz a Yellowcard tért vissza, néhány dologban ugyanis hiány érzetem maradt, de nem tudok róla rosszakat mondani. Egy korrekt lemezt kaptunk.
A legutóbbi 2012-es lemezüket pedig szintén nem akarom nagyon bántani, mert nem lett vállalhatatlan és sok rajongó igényeit kielégítette. Én inkább csak igénytelennek tartom és összecsapottnak, de még ezzel is ki tudtak emelkedni a nagy átlagból.

Na de elérkeztünk 2014-hez és minden megváltozott. Az utóbbi években nagyon terjed a zenekaroknál a csináljunk valami teljesen újat és utáltassuk meg magunkat a rajongóinkkal szindróma. Ez az őrület pedig most a Yellowcard -ot is elérte sajnos.

A változásnak egyáltalán nem vagyok ellenére sőt egy idő után kötelező is újat mutatni. A Yellowcard viszont nem csak újat akart most mutatni, hanem konkrétan eldobtak mindent amitől jó volt a zenéjük.
De még az sem lenne baj ha stílust váltanak, hiszen lehet azt jól csinálni. Egy friss példa erre a The Madden Brothers, akik a GC világától teljesen idegen stílusban játszanak, de vér profin! Lehet szeretni, utálni, de az vitathatatlan hogy stílusában tökéletes.

Így most a Yellowcard esetében sem ízlés kérdésről van szó, hanem konkrétan hibákról! Óriási hibákról!!! Az albumuk ugyanis ezer sebből vérzik és sehol egy sebtapasz...

 Tracklist:

01 Convocation
02 Transmission Home
03 Crash The Gates
04 Make Me So
05 One Bedroom
06 Fragile And Dear
07 Illuminate
08 Madrid
09 The Deepest Well
10 Lift A Sail
11 MSK
12 My Mountain
13 California

Ha jelentéktelenebb bandáról lenne szó valószínűleg lezavarnám annyival a kritikát, hogy gyenge az album, de egy Yellowcard lemez megérdemel egy hosszabb cikket, úgyhogy most nagy levegőt veszek és neki kezdek...

A lemez a Convocation című bevezető dallal indul és annak ellenére, hogy a dallamok kimaradtak belőle hangulatos és bevezetőnek ennyi is elég (bár nem egy Three Flights Up). Aztán jöhet az igazi zene gondolnánk, de a Transmission Home -nak csak a kezdő riffje harap a versszakok már unalmasak, viszont szerencséjére a refrén megmenti a dalt, bár nem úgy ahogy várnánk. A Crash The Gates egy fokkal keményebb falat, itt a versszakok lettek jobban eltalálva a refrén meg csak úgy elmegy. Igazán érdekes ebben a dalban sem történik. Aztán jön a jól beharangozott Make Me So, amihez csak egy kérdésem lenne: Nem volt idő zenét írni alá??? Ezt csak azért kérdezném, mert az egyetlen elfogadható mentség ez lenne rá. A bevezető dallam és a refrén ugyanis tökéletesek és meghozzák az energiát, de a versszakok alatt konkrétan nincs zene! Ezzel pedig megölték a dalt, ami mellesleg a legnagyobb sláger lehetett volna a lemezen!
De nem baj mert a One Bedroom alatt van idő ezen búslakodni. Élvezhető bár majdnem unalomba fullad, amikor aztán bejön végre a torzított gitár. Viszont a dal végére olyan szólót írtak, ami az egész hangulatot elrontja és ez az elhalkulós befejezés nagyon nem illett ide. Szóval egy tökéletes alapot is sikerült elrontaniuk a végére. A Fragile and Dear négy meghallgatás után sem tudott rám hatni, egyetlen részt sem tudok belőle felidézni, azt hiszem ez mindent elárul róla. Az Illuminate viszont azon kevés dal közé tartozik, amiben nyomokban fel lehet fedezni a Yellowcard stílust. A versszakok meghozták a nosztalgia érzést, de a többi része teljesen felejthető. Az album legnagyobb kérdése viszont számomra a Madrid, mégpedig hogy mit keres a lemezen?! Nagyon egyszerű a hangszerelése és rövid is, ráadásul túl hirtelen ér véget. És itt sajnos még az ének is el lett rontva így az sem segít rajta. Elfért volna egy ilyen típusú szám itt a lemez közepén csak nem ilyen összecsapott módon.
Ezután szerencsére javul kicsit az összkép, hiszen a The Deepest Well végre egy gyorsabb szám, nagyon enyhe punkos beütéssel. Más albumon mondjuk ez sem lenne kimagasló, de ebből a mezőnyből kitűnik. Matty Mullins vokálja is sokat dob rajta. És elérkeztünk az album címét viselő dalhoz. A Lift A Sail valóban méltón képviseli a címet, hiszen az egyik legjobban összerakott dal lett. Érzelmes, hangulatos, van egy kis kiteljesedése is úgyhogy ezzel hamar meg lehet barátkozni. Az MSK pedig az első dal, amiben végre hallani lehet a hegedűt is rendesen. Csak kár hogy a dallamát a Believe -ből másolták ki. Ettől még jó, nagyon szép a dal csak adhattak volna neki nagyobb ívet, mert a felénél kezd vontatott lenni. A My Mountain nagyon rossz versszakokat kapott, pedig a refrén itt egész jól sikerült, ez is egy ütemesebb darab végre csak kár, hogy erőtlen lett. És elérkeztünk a befejező dalhoz. A lemezt hallgatva egyértelmű volt, hogy lassú számmal fejezik be, ami nem is baj csak kicsit már kezd sok lenni belőle. Pedig a California egy kellemes szám, de sajnos ennek is sok a hibája. Egyetlen zongorára épül csak, ami jó is lehetne, de akkor viszont színesebbnek kellett volna lennie, itt viszont nagyon primitív a zongora. A végén pedig vártam volna a kiteljesedést, de most is elmaradt.

Hallva a lemezt nagyon úgy tűnik, hogy a Yellowcard kimondhatatlan (és leírhatatlan) nevű dobosa kulcs ember volt a bandában, mert a hiányát nagyon megérezni. A régi dobossal együtt eltűnt a punk stílus is és ez az egyik nagy kérdés, hogy MIÉRT! És emiatt tűnik úgy egyértelműen, hogy itt nem pusztán stílus váltásról van szó. Egyszerűen elpuhultak! Persze biztos nem csak a doboson múlt, de egy jó dob sok hibát el tudott volna fedni és egy kicsit pörgősebbre vehette volna a lemezt. Jók az érzelmes dalok, de nem kell ahhoz minden hangszert leépíteni.

És ha már itt tartunk valóban a legnagyobb hibája a lemeznek a hangszerelés... A Yellowcard -nak hatalmas eszköztára van. Nagyon jól megírták régen a dalokat. Egyetlen számba is többféle hangszerelést írtak. Ezenkívül van egy profi hegedűsük, aki gyönyörű dallamokat írt és ettől vált igazán különlegessé a Yellowcard. Az új lemezen pedig ezekből semmit sem mutatnak. A gitár riffek ötlettelenek, a torzított gitár tényleg csak aláfestés, semmi extra nincs benne. A dob szintén erőtlen és az egész keverés valahogy teljesen idegen a Yellowcard -tól. Dallamokat alig lehet felfedezni a dalokban. Az összes szám egysíkú. Semmi változatosság. A legnagyobb bűnük viszont, hogy érthetetlen módon mellőzték a hegedűt. Pedig nem egy lassú szám szerepel a lemezen, amik simán épülhettek volna rá. De a gyorsabb dalokat is feldobta volna. Az egyetlen ami most is jól működött és élvezhető az az ének, illetve az ének dallama. Az jól meg lett írva. Ryan Key hangját élvezet hallgatni, de ez kevés ahhoz, hogy elfelejtsük a hibákat.

Öt profi album után egy olyan lemezzel előállni, ami tele van hibával egyszerűen megbocsáthatatlan. Nagyon haragszom a Yellowcard -ra. Pedig vannak jó részek minden dalban, de valahogy mindegyiket elrontották. Érezni, hogy a dalokban van lehetőség, de sokkal sokkal sokkal többet lehetett volna és kellett is volna kihozni a belőlük...
Nem mondom, hogy nem lehet szeretni a lemezt és nem mondom, hogy én utálom, de hatalmas csalódást okoztak. De mostanában egyre gyakoribb ez a jelenség, úgyhogy kezdek hozzá szokni. Csak az a baj, hogy amikor ilyen színvonalas és erős bandák elhullanak, ezek után vajon kitől várhatunk igazi punk rock albumot?

Értékelés: 70%
Legjobb dal a lemezen: One Bedroom

Elég későn kezdte meg a "marketinget" az A&A. A hónap végén érkezik az új lemezük, számszerint az ötödik és még csak egy album címet sem tudunk. Eddig két lehetséges cím is feltűnt a POET illetve a The Dream Walker, de egyik sem tűnik még biztosnak. Az első dalt is csak 2 napja adták ki, de bár ne tették volna...

Eddig nagyon vártam a lemezt, de ez a dal kicsit elvette a kedvem. Nagyon félkésznek hangzik és az eddigi profi hangzáshoz hozzászokva ez a szám sehol sincs. És ezt leszámítva is nagyon elvontnak hangzik. Aztán az is lehet, hogy csak meg kell vele barátkozni, de elsőre nem igazán jött be. Annak örülnék, ha nem egy megszokott sablonos AVA lemezt kapnánk, de nem biztos, hogy ez lesz a jó irány. De nem sokára kiderül...

Megjelenési dátum: 2014. október 31.

Angels And Airwaves - Paralyzed