3 év után végre hallatott magáról a Marianas Trench is. Már hónapok óta ígérgették az új dalt és nagy nehezen csak kiadták. Mondanám, hogy erre vártam egész eddig, de igazából nem erre vártam. Sokkal egyedibb dalra számítottam, bár igaz hogy nevéhez abszolút méltó. Ez valóban egy pop dal. Bár ez fáj egy kicsit, de ettől még a szám jó. Nem tekerném át, ha a lemezen ez következne, de remélem, hogy nem ilyen dalokkal lesz tele az album.

Amiről egyébként még semmi hír sincs, de meglepődnék, ha nem jelenne meg még idén. Mivel egy dalt már kiadtak elég jó esély van rá, hogy október, november környékén a lemez is megérkezik. Addig viszont be kell érnünk ezzel a dallal.

Marianas Trench - Pop 101

A minap egy kedves kommentelő megkritizálta a véleményemet, amit persze lehet nyugodtan, de ahelyett hogy oltogatna, inkább kifejthetné, hogy mitől is jó album a The Hunting Party.

Amit egyébként én is szívesen megtennék, de sajnos nem tudok. Gondolkoztam rajta sokat, hát ha csak én voltam túl szigorú. Olvastam sok kritikát róla és meglepődve tapasztaltam, hogy sokan odavannak a lemezér. Harmadszori meghallgatás után el kell ismernem, hogy vannak rajta hallgatható dalok és akik még mindig rajonganak a LP -ért azok biztos találnak rá okot. hogy megszeressék. 

De ennek ellenére a véleményem nem változott. Továbbra is rossznak tartom! Viszont most kifejtek egy pár okot, hogy más is értse mért gondolom így...

1. A Linkin Park nem mer önmaga lenni...

Két közel hibátlan lemez után a 2007-es Minutes To Midnight album kissé vegyes fogadtatásra talált, de többnyire megbékéltek vele a rajongók. Majd 2010-ben olyat próbált ki a LP amit még sosem. Jöttek is a kemény kritikák. Ami persze érthető, hiszen nem ehez voltunk szokva tőlük. És én értem, hogy a kritikusok mért húzták le, de ennek ellenére én szeretem azt a lemezt is. Még pedig azért az elképesztő hangulatért és egyediségért, amit megteremtett. Akkor nem érdekelte őket senki és semmi csak megvalósították, amit elképzeltek. De a sok negatív visszhang miatt kénytelenek voltak a rajongók kedvére is tenni. A 2012-es Living Things-el igyekeztek egyrészt megfelelni a rajongók igényeinek is és saját maguknak is. Ennek eredménye egy pocsék album lett, nem véletlen. Most 2014-ben ismét új stílussal akartak próbálkozni, de tanulva a Thousand Suns kritikáiból, most nem kockáztattak meg egy egységes albumot. Inkább tettek rá pár emészthető dalt is a rajongók kedvéért. Persze ez a lépés teljesen érthető is, de ennek az eredménye ismét egy felemás album lett, ami így talán több réteget elér, de kevesebbet érint meg.

2. Mike továbbra sem bír magával...

Valamiért Mike a fejébe vette, hogy ő nem csak rapper, hanem énekes is. És az utóbbi 3 albumon rendre igyekszik is bebizonyítani, hogy tud énekelni. De nem kell többé bizonygatnia hiszen elhisszük, csak könyörgök ne énekeljen többet. Nem arról van szó, hogy rossz hangja van, de ha egyszer van egy olyan ritka jó énekesük, mint Chester akkor mért kell mégis Mike -ot hallgatnunk???

3. Hajlamosak vagyunk mindenben a jót keresni...

Egészen biztos vagyok benne, hogy ha egy ismeretlen banda adta volna ki ezt a lemezt, talán még szponzorokat se találtak volna, nem hogy rajongókat. De mivel ez egy Linkin Park lemez, nyilván mindenben a tudatosságot véljük felfedezni és megvédjük őket és a fantáziátlanságukon is képesek vagyunk szemet hunyni, mivel hogy ez koncepció...
De tegyük fel, hogy az! Attól még akkor sem lesz jobb. Koncepció vagy sem, ez úgy rossz ahogy van! Ráadásul ahhoz képest hogy ez "koncepció" volt érdekes, hogy több olyan szám is szerepel a lemezen ami nem fér bele a retró stílusba sehogy sem. Nem tudom ezt az okosok mivel magyarázzák!

4. Visszafejlődés...

Persze ilyenkor jönnek a szokásos szövegek, hogy visszanyúltak a régi stílusokhoz és 90-es évek meg minden. De könyörgök, mért kell ilyen amatőr szinten visszanyúlni? Attól hogy régen az jó volt ma már nem biztos hogy az. Az informatikai cégek sem fognak hirtelen újra flopit gyártani CD helyett csak mer régen az jó volt!!!

5. A saját stílus hiánya...

A LP ahány albumot készített annyiféle stílust kaptunk tőlük és kezdem emiatt úgy érezni, hogy nincs igazi stílusuk. Csak tapogatóznak minden irányba. Nincs még egy ilyen banda, akinek ennyire más lenne minden albuma. A LP 2004 óta minden stílus jegyét a kukába dobta. Egyedül Chester hangja az amitől megállapítható hogy ez LP.

Én elhiszem, hogy van, aki tudja értékelni ezt az album, elhiszem, hogy aki szereti a LP-ot az képes szemet hunyni a hibák felett és meglátja benne azt a kevés pozitívumot, amiért lehet szeretni. De azt senki ne merje nekem megmagyarázni, hogy ez egy jó lemez lett! 

És amúgy meg szégyen, hogy 14 év után is a Hybrid Theory vagy Meteora lemezt kell felemlegetni, ha az igazán jó LP dalokat akarjuk felidézni. Mert igazán nagyot akkor alkottak utoljára...

A kritikámhoz visszatérve pedig, valóban véleményen és ízlésen lehet vitatkozni, de tényeken nem!

Igaz, hogy idén egyenlőre nem bővelkedünk albumokban, de 2 már érkezett és 3 még biztosan fog a többibe pedig még reménykedhetünk.

Kaptunk már idén egy Neon Trees -t és egy Linkin Park -ot. Most nézzük meg mire számíthatunk még idén...

The Madden Brothers - Greetings From California (2014. szeptember 12.)

A Good Charlotte -ból kilépve máris új lemezzel jelentkeznek a srácok. Bár a stílus teljesen más lesz, de a dalokat eddig is ők írták szóval még jól is elsülhet a dolog.

American Hi-Fi - Blood And Limonade (2014. szeptember 16.)

A banda 4 év után próbálkozik újabb lemezzel, ha rosszul sül el talán utoljára. Túl nagy sikereket egyik albumukkal sem értek el szóval ettől sem érdemes sokat várni.

Angels And Airwaves - POET (2014. október 31.)

5. albuma lesz ez már az A&A -nek és bár dalt még nem mutattak róla, reméljük tratják a színvonalat.

Yellowcard ?

Megjelenési dátum még nincs, de állítólag valami nagyon dolgoznak éppen és még idén szeretnék kiadni a lemezt. Én már nagyon várom, de inkább ne kapkodjanak vele, mert a legutóbbi is megsínylette a sietséget.

Blink 182 ?

Nagyon ígérgették, hogy nyáron érkezik az új lemez, de se híre se hamva. Tom DeLong egyébként elég elfoglalt az A&A -el, Mark Hoppus épp új bandát alapított Travis pedig folyton más bandáknak dobolgat. Ez mind szép és jó, de hogy lesz ebből új Blink album?

Sum 41 ?

Deryck Whibley kemény hónapokat élt ált, ráadásul a dobosuk otthagyta őket. Már kezd vissza találni régi önmagához ebben pedig sokat segít, hogy a régi gitárosuk vissza tért. Már nagyban dolgoznak az új lemezen, amihez új dobost is sikerült találniuk, ráadásul nem is akárkit. Travis dobol nekik a Blink -ből. Nagy csoda lenne ha idén megjelenne, de nem zárható ki.

Ezek a legvalószínűbbek, de az se kizárt hogy hirtelen bejelentkeznek mások is...

Nem rég fogadott az a szörnyű hír, hogy a Good Charlotte 18 év után feloszlott. Hogy ez végleges lesz e vagy csak kisebb szünetről van szó még nem tudni biztosan, de eléggé véglegesnek tűnik. Az ikrek, Benji és Joel váltak ki a bandából arra hivatkozva, hogy a többiek más dolgokkal voltak elfoglalva ők pedig új lemezt akartak készíteni. És valóban meg is valósították az elképzelésüket, hiszen idén szeptemberben jelentkeznek is egy különálló albummal The Madden Brothers néven.

Bár érdekes, hiszen 1 éve még azt nyilatkozták, hogy a Good Charlotte készül új albummal és 2014-ben kiadják. Ehhez képest a GC feloszlott hirtelen Benji és Joel pedig már jelentkezik is különálló lemezzel. Ilyen gyorsan véleményem szerint nem lehet elkészíteni albumot. Az új számukat hallva pedig erős stílus váltás érződik, ami a GC-től furcsa lett volna így inkább más néven adják ki.

Na de a spekulációkat félretéve a szám nagyon jó, már ha valaki el tud vonatkoztatni a GC-től. Egyébként a Madden ikrek már adtak ki lemezt 2011-ben a régi számaikat összeválogatva. Meglátjuk mi lesz belőle, mindenesetre én kíváncsian várom.

The Madden Brothers - We Are Done

Egy ideje már próbálom rávenni magam arra, hogy írjak a Linkin Park legújabb albumáról, de sokáig nem sikerült. Na de most végre megpróbálkozom vele. Szóval Linkin Park...

Öt lemezt adtak már ki ez előtt. Az első kettő a magasba repítette őket, de az utóbbi három rendesen megosztotta a rajongókat. A 2007-es Minutes To Midnight bár nagyon jó volt, de érződött, hogy kezd meglágyulni a Linkin Park. És ez csak fokozódott. A 2010-es albumot szinte mindenki a földbe döngölte. És valóban nem alaptalanul. Mike Shinoda egy személyes zenekar lett és úgy döntött neki elég egy laptop is hogy lemezt készítsen a többieknek csak a fotózásokon kell részt venniük. Aztán a 2012-es Living Things-nél azt reméltük, hogy megpróbálnak visszatalálni önmagukhoz, de hiába. Megint újabb irányt vettek a zenéjükkel, de továbbra sem történik semmi említésre méltó a lemezen.

És elérkeztünk a hatodik albumig. Csalódások sorozatát kaptuk az utóbbi években és ennek ellenére még mindig képesek elérni, hogy reménykedjünk benne, hogy jó lesz a következő album (vagy csak én voltam így ezzel?). Pedig nem lesz jobb. Már soha sem lesz jobb és most etettek meg engem utoljára...

Tracklist:

01 Keys To The Kingdom
02 All For Nothing
03 Guilty All The Same
04 The Summorning
05 War
06 Wastelands
07 Until It's Gone
08 Rebellion
09 Mark The Graves
10 Drawbar
11 Final Masquerade
12 A Line In The Sand

Sokáig gondolkoztam, hogy vajon milyen pozitívumot tudnék mondani, vagy van e bármi jó pontja az albumnak. Én el tudom képzelni, hogy van, de számomra ez értékelhetetlen.

Az egész album szörnyen igénytelen. Pont olyan, mintha egy kezdő rock banda első próbálkozásait hallgatnám. Nem fogom elemezgetni a számokat mert nincs értelme, mivel az egész egy nagy káosz. A Guilty All The Same, Until it's Gone és Wastelands, amiket előre kiadtak egyértelműen a legjobbak az albumon, bár ezek is elég erőtlenek, de van bennük értékelhető dallam. A többi számomra nem zene.

Ez az album csak arra volt jó hogy befogják a zúgolódók száját. Rengetegen panaszkodtak, hogy nincsenek hangszerek a dalokban, hogy elpuhultak és Chester nem ordibál eleget. Hát tessék. Most megkaphatták. Ezen a lemezen valóban meg van minden. A csapat szétzúzza a lemezt, ráadásul igazi hangszerekkel, Chester pedig a lelkét is kiüvölti. Látszólag nem lehet ezekre panasz. Csakhogy átestek a ló túloldalára. És dallamok híján ez nem más mint 45 percnyi ráadás impró egy koncert végén.

De mégis a legrosszabb az, hogy úgy csináltak albumot, hogy semmi kedvük nem volt hozzá. És ez abszolút érződik rajta. Nem véletlenül hívtak annyi vendégzenészt.  A Linkin Park már belefáradt a sok kritikába és megpróbáltak megfelelni az elvárásoknak. Ez lett belőle.

És ha majd 1-2 év múlva próbáljuk felidézni a LP legjobb dalait akkor valószínűleg erről az albumról sem fog eszünkbe jutni semmi.

Értékelés: 60%
Legjobb dal az albumon: Wastelands

Ha már írtam a Boys Like Girls -ről, akkor nem hagyhatom ki egy másik régi kedvencemet sem, akik ugyanabban az időszakban tűntek fel.

A The Friday Night Boys sokkal punkosabb és bár nem lettek annyira ismertek, de a 2009-es albumuk van olyan jó, mint a Love Drunk. Három rövidebb EP után az Off The Deep End volt a banda első és egyben utolsó albuma is sajnos. 2010-ben hirtelen feloszlottak.

Az okok nem ismertek, de négyen háromfelé mentek, viszont mindenki maradt a zenénél. Azért sajnálom, mert ígéretes bandának tűntek. Mindenesetre ez az album itt maradt nekünk és érdemes hallgatni...

Tracklist:

01 Permanent Heartbreak
02 Stupid Love Letter
03 Suicide Sunday
04 Finding Me Out
05 Stuttering
06 Can't Take That Away
07 How I Met Your Mother
08 Hollow
09 The First Time (Natalie's Song)
10 Molly Makeout
11 Unforget You
12 Sorry I Stole Your Gurl


Az album itt is jól kezdődik a folytatás pedig még jobb a Stupid Love Letter és a Suicide Sunday -el. Előbbi több filmben is szerepelt és klipje is nagyon jól sikerült.
A lemez közepére is jutott két erős dal. A Can't Take That Away egy könnyed acousticus dal a How I Met Your Mother (a sorozathoz nincs köze) pedig szintén elég különleges.
Innentől kissé leül az album, sablonos számok követik egymást. Egy kicsit talán még kitűnik a Molly Makeout és a befejező szám, így nem válik teljesen unalmassá a lemez második fele sem.

Igaz, hogy nem a legjobb pop-punk album és érződik, hogy még keresik önmagukat, de szerintem teljesen hallgatható és aki szereti ezt a stílust annak tetszeni fog.

Értékelés: 70%
Legjobb dal az albumon: Stupid Love Letter

Hangolódjunk egy kicsit az új albumra. 2 héten belül megérkezik a lemez és ebből a 3 számból már lehet elképzelésünk, hogy mire számítsunk.

Nem akarom ezt a dalt nagyon kivesézni, szerintem nincs is rá szükség. Ha nem is a legjobb szám azért két pozitívuma mindenképp van: Ebben is felfedezhetők a hangszerek, főleg a gitár, amit olyannyira hiányoltunk és feljebb tekerték a tempót is ami egy rock albumon nem hátrány.

Bár egyik számtól sem ájultam el, de ezek alapján látok esélyt, hogy jobb album lesz, mint a legutóbbi.

Linkin Park - Wastelands

2009-es sikereik után számomra érthetetlenül majd 2 év szünetre ment a banda az énekes szóló karrierje miatt. Majd hirtelen visszatértek és 1 év alatt össze is dobták következő albumukat így 2012 decemberében már hallgathattuk is.

Igencsak érezhető a különbség a két lemez között. A Boys Like Girls nem próbálta megtalálni régi önmagát, inkább hátat fordított neki. Én elég nagy jóindulattal nevezném ezt rock zenének, inkább Power-pop. Akármi is ez midenesetre elég kis könnyed album lett.

Ez persze nem feltétlen negatívum akar lenni, de aki azt várta, hogy ott folytatják, ahol abba hagyták nagyot fog csalódni.


Tracklist:

01 The First Time
02 Life Of The Party
03 Crazy World
04 Be Your Everything
05 Stuck In The Middle
06 Cheated
07 Shoot
08 Leaving California
09 Take Me Home
10 Red Cup, Hands Up, Long Brown Hair
11 Hey You


Az album igazából egész jól indul. A The First Time egy lendületes dal még idézi is kicsit a régi Boys Like Girls-t. A Life Of The Party már más jellegű, laza bulizós szám, de ez is rendben van. Bár igazán érdemleges a Crazy World-ben sem történik, de mégis jó hallgatni.
A Be Your Everything már inkább elmegy kategória, de a Stuck In The Middle még fenn tudja tartani az érdeklődést. Ez egy szép lassú szám, de azért van ereje is.

És ezután már az amúgy sem magas fordulatszámon pörgő album még azt a kevés lendületét is elveszíti szép lassan, ami az elején még megvolt. Bár egyik számtól sem tépem ki a hajam, de teljes érdektelenségbe fullad a lemez innentől. Az utolsó számnak pedig már konkrétan fáj a végighallgatása. Annyira semmilyen és feleslegesen túlnyújtott, érezhető, hogy hasonló befejezést akartak itt, mint az előző albumon, de ami ott működött itt sehogy sem akar összejönni.  

A Boys Like Girls eddig sem tartozott a műfaj legjobbjai közé, de a lehetőség megvolt bennük. Eddig.
Az egész albumot nem érdemes meghallgatni, de az első 5 szám még egész jó ahhoz hogy a háttérben szóljon valami...


Értékelés: 60%
Legjobb dal az albumon: The First Time

Ismét egy új bandát mutatnék most be, akik bár nem tartoznak a kedvenceim közé, de azért még itt a helyük.

A Boys Like Girls 2005-ben alakult és bár kicsit hasonlít a stílusuk az All Time Low-hoz vagy Eleventyseven-hez, ők inkább a Pop-rock vonalon maradtak.

Első albumuk 2006-ban jelent meg, véleményem szerint az még vállalhatatlan és nem bírnám mégegyszer meghallagtni, bár van rajta egy tökéletes dal, (The Great Escape) ami máig a legjobb szerzeményük maradt. Az áttörést azonban a 2009-es albumukkal érték el.


Tracklist:

01 Heart Heart Heartbreak
02 Love Drunk
03 She's Got a Boyfriend Now
04 Two Is Better Than One
05 Contagious
06 Real Thing
07 Someone Like You
08 The Shot Heard Round The World
09 The First One
10 Chemicals Collide
11 Go


Az albumot remekül indítja el a Heartbreak című dal, lendületes és energikus, pont ami kell. A Love Drunk viszont még ezt is überelni tudja a baj csak az hogy már itt elérkezünk az album csúcspontjához és az első 2 dalhoz képest az összes többi erőtlennek hat.

A She's Got a Boyfriend Now még próbálja tartani a lendületet nem is rosszul, majd a Two Is Better Than One alatt kicsit andaloghatunk. Nem is baj, hogy idetették az első lírai számot, de sajnos azonkívül, hogy egy duettet mindig élvezetes hallgatni és az énekesnek baromi jól mennek a magas hangok nem történik semmi érdekes a dalban. És innentől kezdve az összes többiről elmondhatjuk ugyanezt.

A Real Thing-et még érdemes kiemelni, ez talán még visz egy kis színt az albumba. A versszakoknak tiszta 80-as évek hangulata van, csak a refrént kicsit összecsapták. Illetve még a The Shot Heard Round The World is egész élvezhető, ez is egy pörgős dal.

Ezután megint kicsit elunjuk magunkat, aztán a végén a Go-val fejeződik be a lemez. Levezetésnek jó választás, kellemes hallgatni, de ez sem tudja megmenteni az albumot.

Sajnos amilyen jól indul, a végére belefáradunk abba, hogy csak önmagukat ismétlik folyamatosan. Tényleg nincs nagy változatosság az albumon, még az üteme is minden számnak ugyanaz. Ettől függetlenül érdemes meghallgatni, vannak rajta jó számok és híresebb bandák is adtak már ki ettől rosszabb albumokat.


Értékelés: 70%
Legjobb dal az albumon: Love Drunk

Hirtelen a semmiből, mikor már minden remény szerte foszlott, bejelentették az új album érkezését és egy dalt is kaptunk hozzá.

Két évvel ezelőtt 2012-ben nagyon ígérgették, hogy készül az új album, de semmi hír nem jött róla. Most 2 év hallgatás után végre megtisztelték a rajongókat egy dátummal, ami talán most már biztosra vehető lesz. Az érkezését pedig 2014. szeptember 16-ára tűzték ki Blood And Lemonade címmel.

Az albumot egyébként nem tudom mennyire érdemes várni. Legutóbbi próbálkozásuk 2010-ben 5 év szünet után elég harmatosra sikeredett és őszintén szólva ez az új dal sem győzött meg eddig. Persze tipikus American Hi-Fi hangzás, de túl sablonos. Mindenesetre kíváncsi leszek az új albumra.

American Hi-Fi - Allison